Adoremus 2005. július [antikvár]

Részlet: 1. A prefáció (4) A prefáció befejező része kiemel minket a földi világból az Isten világába. Több szövegformát használ erre az Egyház, hol egyszerűbbet, hol díszesebbet. A díszesebb és bővebb befejezésben felsorolja a mennyei seregeket: „az angyalok és főangyalok, a trónod körül álló hatalmas égi szellemek, és minden seregek a mennyben" (például adventi prefációk); hasonlóképpen díszes az egyik nagyböjti prefáció befejezése: „A te fölségedet dicsérik az angyalok, és imádják az uralkodó szellemek, az égi hatalmak rettegik: a mennyei seregek, az ég erői s a boldog szeráf kórusok ujjongva együtt tisztelik"; más helyen: „az angyalok hatalmas kórusa boldogan áldanak, mert mindörökké látnak téged" (Urunk szenvedéséről, II.); a húsvéti prefációban összekapcsolja a húsvéti öröm miatt ujjongó nagyvilágot az örvendező mennyei seregekkel. Ez jellemző a húsvéti örömről szóló többi prefációra. Van olyan prefáció, amely ki akarja fejezni, hogy ma különösen is hálát kell adni valamely nagy ajándékért. Ilyen a legszentebb Oltáriszentségről szóló 2. prefáció, amely annak gyümölcseiért ad hálát: „ezért zengi néked az imádás új énekét minden élő a mennyben és a földön", majd zárja az angyalok egész kórusával. Ugyanakkor más helyen egyszerűbb formában szól csak a láthatatlan világ résztvevőiről, mint például „az összes angyalokról"; „az angyalok kórusáról", vagy „az angyalok megszámlálhatatlan seregéről". A mennyei seregek mellett a dicsőítésnek részesei a dicsőült szentek is. Ennek ellenére alig néhány alkalommal szerepelnek, talán csak akkor, amikor fontosnak látja közölni, hogy a kegyelmi adományok számunkra is lehetővé teszik, hogy - most itt -egykor a mennyei seregekkel együtt zengjük az Isten dicséretét. A mennyei seregek feladata, hogy dicsőítsék, ujjongva zengjék az Isten dicséretét. Mi pedig - akik hálát adunk - velük együtt zengjük, alázattal megvalljuk, hangos szóval hirdetjük és valljuk az Isten végtelen jóságát. Ezután már csak a közös énekünk következhet, amelyet mi itt a földön, a megdicsőült szentek a mennyben végeznek. (Folytatjuk.)