Élet és tudomány 1965. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: AVIZ . ÉS A LÉGKOR TUDOMÁNYA 1965 január elsejével új, nagy nemzetközi tudományos vállalkozás kezdődik: az úgynevezett hidrológiai decennlum. Az együttműködés — mint a latin „decennium" szó is utal rá —- tíz esztendőre szól, és Földünk minden részére kiterjed. Ez alatt az idő alatt a hidrológiai tudomány területén dolgozó kutatók közös program alapján rendszeresen végeznek észlelő- és kutatómunkát, mégpedig a Meteorológiai Világszervezetnek a bevonásával, amely elsősorban az úgynevezett hidro-meteorológla tárgykörébe tartozó kutatásokban fog közreműködni. Földünk többek között abban különbözik a Naprendszer többi bolygójától, hogy óriási víztömegek találhatók rajta. Mivel a víz egyúttal az életnek is hordozója bolygónkon, a Föld és az élet tanulmányozása szempontjából egyaránt, fontos feladat vár azokra a tudományokra, amelyek a földi víztömegekben végbemenő változásokat, jelenségeket vizsgálják. A Földön található víz- és jégtömegek jelenségeivel a hidrológia foglalkozik. A víznek és a vele foglalkozó tudománynak a gyakorlati jelentősége napról napra nő, mert korunk ipari civilizációja egyre több vizet használ el, olyannyira, hogy a víz ma már a világ sok országában, kezd „hiánycikké" válni. Nálunk, a mérsékelt éghajlati övben is egyre fenyegetőbbé válik a vízhiány. Magyarországon aránylag még kedvező a helyzet, mert az országot két bővizű folyó — a Duna és a Tisza — szeli keresztül. De új, nagy ipartelepeket ma már nem tudunk máshol létesíteni, mint ennek a két vízfolyásnak a közelében. A természetnek egyik ősi szeszélye, hogy ugyanakkor, amikor a szárazföldnek nagy részén vészes vízhiány mutatkozik, más területeket az elöntések és az árvizek veszedelme fenyeget. Ezek az elemi csapások többnyire hirtelenül, váratlanul következnek be. A hidrológia művelőire hárul az a fontos feladat, hogy e katasztrófáknak a bekövetkezéséi előre jelezzék. De az ő feladatuk az is, hogy a rendelkezésre álló víztömegekkel való okszerű gazdálkodást, a vízfolyások szabályozását, tároló medencéknek a létesítését tudományosan megalapozzák. Űj feladatok várnak a hidrológia munkásaira a világ országainak energiaellátásában. A szárazföldek magasabb fekvésű területeire hulló esővíz- és hó-tömegekben hatalmas mennyiségű helyzeti energia rejlik. Jól ismert éghajlati törvény, hogy a magashegységekben sokkal több csapadék hull le eső és havazás alakjában —, mint a Föld alacsonyabban. fekvő területeire vagy a tengerekbe ós a tengerpartokra. Ez számottevően megnöveli a magasabb fekvésű területek víztömegeiben rejlő energiakészletet. A víz helyzeti energiája ugyanis, miközben lefolyik a hegyekről, mozgási energiává alakul át. A lefolyó víz óriási energiája sok évszázadon át csak romboló munkát végzett a Föld felszínén, vagy a legjobb esetben kihasználatlanul emésztődött fel a súrlódási jelenségekben. Csak néhány évtizede valósították meg a folyóvizek energiájának villamos energiává való átalakítását, és építették meg azokat a vízerőműveket, amelyek az emberiség egyik olcsó energiaforrásául szolgálnak. Ennek a fontos társadalmi következményekkel is járó kérdésnek a tanulmányozása egyre nagyobb helyet foglal el a hidrológusok munkásságában.