Embertárs 2005/4. [antikvár]

Ejletünk a közösségKözösségből közönség lettünk. Sokszor eszembe jut e gondolat, melyet valaha Gyökössy Endrétől hallottam először O a templomokban összegyűlő hívőkről beszélt, de állítása szélesebb horizontra tekintve is igaz. Mert sokszor a liturgia közben, az istentiszteleten is csak nézünk, mint a moziban" - olykor tán el is bóbiskolunk, nemegyszer vadidegenektől körülvéve, mint egy számunkra érdektelen színházi előadáson, amelyre érdemtelenül bár, de tiszteletjegyet kaptunk. De életünk számos területére jellemző a médiakori mentalitás. Megelégszünk azzal, hogy számunkra könnyen elérhető tájak szépségét is csak a televízió képernyőjén csodáljuk meg, s talán már eszünkbe sem jut: magunk is felkerekedhetnénk, hogy testi-lelki valónkban szerezzünk tapasztalatot a teremtett világ hétköznapi csodáiról. Ahelyett, hogy reggel kikukkantanánk az ablakon, félálomban bekapcsolva a rádiót - az ébredezés körülményeihez képest - izgatottan hallgatjuk, aznapra vajon milyen időt jósol a meteorológus. Gyerekek és felnőttek az internet segítségével órákon át képesek chatelni" egymással, lopva az időt az igazán valódi emberi találkozások elől. Számítógépes játékokkal csaknem egészen valósághű megjelenítésű futballmérkőzéseket lehet játszani - lássuk be: lényegesen kényelmesebb és könnyebben elérhető megoldás ez, mint a játszótéren focizni. S még jó, ha sportmérkőzéssel bíbelődik az egyszeri felhasználó", s nem virtuális emberirtó háborút visel Nemegyszer olyan események felől is az újságokból tájékozódunk, amelyeknek szintén épp az a lényegük, hogy személyesen részt vegyünk rajtuk. A sort hosszan folytathatnánk, hogy szembesüljünk azzal: biztos távolból, a többi ember-től és a minket körülvevő világtól mindjobban elszigetelve magunkat nézzük, hallgatjuk mindazt, amiben egész valónkkal meg kellene mártóznunk. Pedig emberségünk múlik azon, hogy csakugyan részvevői vagyunk-e életünknek, kisvilágunknak, közösségeinknek vagy csak részvétlen" szemlélői, hallgatói a számunkra mind idegenebb eseményeknek.Annyit kapsz vissza egy közösségből, ameny-nyit beleadtál" - szokta mondani egyik pap ismerősöm. S ő csakugyan ennek megfelelően él. Sokat ad a rábízottaknak, a körülötte lévőknek, akik a kapott lelki útravalótól rendszerint felélénkülnek, megerősödnek, és sokat visszasugároznak abból, amivel az 6 közvetítése nyomán gazdagodtak. Ez az intenzív jelenlét - amely a szemlélődő imádságnak, a meditációnak és a megfontoltan elszánt cselekvésnek egyaránt jellemzője - szükséges ahhoz, hogy el ne fecséreljük életünk mindig egyetlen és visszahozhatatlan lehetőségét, amely itt és most a rendelkezésünkre áll. A középkori domonkos misztikustól, Eckhart mestertől származik a mondás: Eleted legfontosabb pillanata a jelen pillanat, legfontosabb embere, akivel most kell leülnöd beszélgetni. Legfontosabb tette a szeretet." Az ő gondolataira gyakran utaló pszichológus, Erich Fromm A szeretet művészete című könyvében a szeretet minden igaz megnyilvánulására jellemző négy alapelemet nevez meg: törődés, felelősség, tisztelet, ismeret. A közösségben és a közösségért, annak gyökereihez hű folyamatos megújulásáért, fejlődéséért élésünknek szintúgy "irányjelzői a felsorolt ismertetőjegyek. Ezek szellemében és e témákról íródtak jelen számunk tanulmányai is.Szigeti LászlóVw' íi)embertárs "1 f) 1 Z 2005 /4. zyj :