Embertárs 2008/2. [antikvár]

Elő közvetítésNézzünk akár mélyen a bensőnkbe, vagy tekintsünk szét magunk körül, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, csakhamar szembesülhetünk a ténnyel: nagyon sok mindent közvetítünk azok felé, akikkel így vagy úgy kapcsolatba kerülünk. Üzeneteket küldünk akarva-akaratlan: közléseink nem mindig szándékaink függvényei. Sokszor csupán a reakciókból, visszajelzésekből derül ki számunkra, hogy valamit megint esak kifejeztünk magunkból - jóllehet nem is gondoltunk erre.S mivel a legtöbbször a kétértelműségeket kerülve is csak hellyel-közzel vagyunk egyértelműek, nem közömbös újra meg újra feltérképezni például azt, hogy azok a mondatok, gesztusok, kezdeményezések, amelyeket elindítunk, vajon hogyan érkeznek meg a címzettekhez: lényegükben sértetlenül tükrözik-e eredeti közlendőnket, vagy útközben kicsorbulva érnek célhoz, esetleg megrakodva nem is sejtett jelentésekkel?Ehhez a tisztábban látáshoz persze nélkülözhetetlen a folyamatosan karbantartott önismeret, amely akkor közelítheti a valóságot, ha igyekszünk szembesülni azzal is: mások milyennek látnak minket. Olykor meglehetősen kiábrándító élmény hallani, hogy amit magunkról gondoltunk, azt mások velünk találkozva nem tapasztalják meg. Amikor mi határozottnak éreztük magunkat, mások épp félénknek láttak, belülről felszabadultnak-elengedettnek vélt viselkedésünk pedig számukra inkább szorongásról árulkodott. Ha meg higgadtnak szántuk magunkat, lehet, hogy azt jelezték vissza: kívülről nézve úgy tűnt, majd szétvet a méreg. Az viszont annál nagyobb örömet szerezhet, ha önmagunkkal kapcsolatos kételyeinket, elégedetlenségünket a többiek nem igazolják, sőt olyan pozitívumokat sorolnak fel velünk kapcsolatban, amelyekre nem is számítottunk volna.S mintha nem volna elegendő egyéni kuszaságunk és a sok nehezen felfejthető viselkedéssorozat, nyakunkba szakad a közösségi terein-ken zajló kommunikáció szinte teljességgel átláthatatlan világa is. Pedig erre is gondot kell fordítanunk: a különböző médiumok, közvetítő csatornák időnkénti tisztogatására, hozzájuk fűződő viszonyunk tisztázására. A rendelkezésünkre álló értékközvetítő eszközöket mintegy külső szemlélőként is érdemes szemügyre vennünk olykor: hova jutottunk a segítségükkel, a földi és égi valóságokkal való kapcsolatkeresésünket hogyan befolyásolják, emberségünk ment-e elébb általuk. A célirányosan erre a felülvizsgálatra szánt energia, idő és figyelem híján közösségi önismeretünk is súlyos csorbát szenvedhet, s e torzulással az egyes ember már bajosan boldogul.Mi annak idején nem kommunikáltunk -hanem magyarul beszéltünk" - lehet hallani itt-ott a berzenkedő mondatot, amely alapvető célja szerint persze arra utalna, hogy magyar szavainkat ne helyettesítsük nyakra-főre idegen (hangzású) kifejezésekkel. Ez rendjén való is -ha a vizsgált két szó csakugyan ugyanazt takarja. Csakhogy akik tiltakoznak a kommunikáció" ellen, nem tudják, vagy nem akarják észrevenni, hogy az bizony nem pusztán beszélgetést jelent, hanem a kölcsönös közlés olyan rendszerét-folyamatát, amelyre ízig-vérig magyar kifejezés nem létezik. Épp fejtegetéseink szívét érinti e heves ellenkezés, hiszen dolgaink túlbeszélése, a szavak sűrűjében való elcsatan-golásunk arról a lényegről is elterelheti figyelmünket, melyhez az egész emberre, a beszéd környezetére, a közlőre s a befogadóra, a kettejük közti áramlásra is jobban, teljesebben figyelve biztosabban eljutnánk, mint csak a fogalmak szárnyán.Nyugodtak lehetünk: mindig akad feladatunk, ha valamivel is igazabbul szeretnénk látni egymás felé zajló közvetítéseink rengetegében. Ha sodrásban is tartani szeretnénk az irányt.coSzigeti László CQEMBERTÁRS QQ 2008/2. / 7 :