Iskolakultúra XIII. évf. / 9. [antikvár]

A könyv deformált, borítója kopottas.
TANÁRI SZEREPEK AZ INFORMATIZÁLT ISKOLÁBAN Az IFIP (International Federation for Information Processing) elnevezésű szervezet 2004 őszén az informatika "olimpiájának" nevezett kongresszusán a pedagógiai szekcióban a számítógépek iskolai megjelenésének négy évtizedes (!) múltját kívánja áttekinteni. Az oktatási informatika kinőtte viharos gyermekkorát, szó sincs már forradalmi újdonságról, kísérletezgetésről és a számítógépek használatával járó veszélyek latolgatásáról - évtizedek óta a mindennapi pedagógiai gyakorlat informatikai eszközökkel megoldható problémáinak felismeréséről és megoldási lehetőségeiről beszélünk. NEVELŐTANÁROK Az oktatási rendszeren belül tradicionálisan a szakképző iskolákra hárul a középfokú intézményrendszer legfontosabb - a jövő társadalma szempontjából leginkább kritikus - esélyteremtő funkciója: a szakképzetlen, szegény, kis településeken élő, etnikai kisebbségekhez tartozó, tehát társadalmi szempontból hátrányos helyzetűnek tekinthető családok gyerekeinek szakmához, és ezáltal mobilitási esélyhez való juttatása. ISMERETELMÉLET ÉS PEDAGÓGIA Az ismeretátadás, a tanítás-tanulás folyamata egyetlen történeti korban sem választható el a tudományok aktuális helyzetétől, fejlettségétől,a tudásról vallott nézetektől, a világ megismerhetőségéről gondolatoktól. Így van ez a jelenben és így volt a múltban is. Ebben a tanulmányban arra vállalkozunk, hogy - a teljesség igénye nélkül - történetiségében kísérjük végig azt a folyamatot, amely a tudásról vallott felfogás és az ebből következő pedagógiai konzekvenciák kapcsolatát jellemezte. A FELSŐOKTATÁSBA VEZETŐ ÚT ÉS AZ ÖNSZELEKCIÓ A felsőoktatásba kerülés sokféle lehetősége (az e kérdésekre különösen érzékeny francia szakirodalomról lásd Csákó Mihály, 2003) előtérbe hozta az önszelekció problémáját. Világos ugyanis, hogy a középiskolai végzettség kvázi teljeskörűvé válása és a felsőoktatás kvázi nyitottsága mellett egyre fontosabbá válik, hogy kik azok, akik nem is jelentkeznek a felsőoktatásba, akik a szakmát adó középiskola elvégzésével befejezettnek tekintik tanulmányaikat, illetve, akik szakmát nem adó érettségi után a szakmatanulást vagy a munkaerőpiacra lépést előnyben részesítik a továbbtanulással szemben. Milyen motívumaik vannak, amelyek a nem-jelentkezés felé viszik őket, illetve a hozzájuk makroszociológiai értelemben hasonló fiataloknak milyen motívumaik vannak, amelyek végül is jelentkezésre bírják őket? (Azaz: milyen motívumok hiányoznak a nem-jelentkezőkből?)