Janus 2002. tavasz X. 1-3. [antikvár]

Béres István - Havasréti József - Szíjártó Zsolt (szerk.) Életmű-montázs: képekről, szemiotikáról, logikáról és kommunikációról „Valójában nagyon sokféle (cselekvés)tVíAkcl kommunikálhatunk, s nem egyszer ugyanaz a megnyilatkozás többféle érték-megvalósításnak is számíthat. Az alábbi felsorolás csupán érzékeltetni akarja, hogy mi minden pályázhat arra, hogy a szignifikáció egy-egy értékének tekintsük: nllitníi, hántás, bátorítás, lui'olyásolás, bcirntkozás, bciicvczcs, beszámolás, bevallás, bocsáimlkcrés, célzás, célnz;^nlás, csábítás, csnlo;.;iitás, csúfolás, tlicscivs, c^^ctcs, elbeszélés, clisnierés, elítélés, elnevezés, ehtiéplelés, elsiriilás, eltillás. cliihisítás, esküvés, érvelés, évődés, felelősségre vonás, felháboroilás hnn;.;oztntns:h felhívás, félrevezetés, felszólítás, feni/e};etés, fi^f/elenielterelés, fi;^\/elniezlelés, fognilnkmitevés, foj^mlás, fohászkoilás, fölszenlelés, giini/olódás, hnzuilnzás, hitegetés, idegesítés, ígérés, wMkozás, hicselkedés, ironizálás, ítélés, jellemzés, kényszerítés, kérdezés, kérdőre vonás, kérés, keresztelés, megkérés, kicsinyítés, kicsúfolás, kimngynrázás, kíváncsiskodás, köni/örgés, követelés, lekicsinylés, magyarázás magyarázgatás, magyarázkodás, megmagyarázás, niegalázás, megalázkodás, megbántás, megbocsátás, megdicsérés, megengedés, megfogadás, megigérés, megítélés, megkérdezés, megjievezés, niegnevettetés, megnyiiglatás, megrovás, megsértés, megsértődés, megszégyenítés, megszentelés, inegszidás, megtillás, megvallás, megvignszinlás, megzsarolás, nagyítás, nevelés, óhajtás, !lanaszkodás, !tarancsolás, pletykálkodás, rábeszélés, rimánkodás, sértés, sértegetés, szidás, szidalmazás, simogatás, sírás, siránkozás, sírdogálás, szitkozódás, tanítás, tiltakozás, tiltás, tréfálkozás, utánzás, utasítás, iiMözés, vágyakozás, vigasztalás, zavarba hozás és zsdrotós" (Horányi 1999, 68). Líx;1KA - SZliMIOTIKA - NYtiLVPILOZÓl'lA A logika történetéről „A »logika« tárgya változott az idők során, így a logikának legalább ez okból van története. Lz számomra nem tűnik bizonyítandónak. Ugyan mi tenné szükségessé, hogy egy mai logikus azt gondolja a logikáról, amit egy skolaszta gondolt; hogy egy skolaszta az.t, amit egy peripatetikus, és hogy egy peripatetikus azt, amit egy megarai - ami természetesen nem zárja ki azt, hogy voltak, vagy lehettek közös gondolataik a logika tárgyáról. Azt viszont mindenképpen diszkutálandónak tartom, hogy van-e a logika tárgyában fejlődés. Kneale-ék monográfiájában ugyanis egyfajta finalista észjárás fedezhető fel. Nyilvánvaló, hogy ha fejlődést mondunk, akkor látunk valami ívet: valahonnét valahova, amelyben a részletek valami értelmes összefüggéssé rendeződnek. Nézzük mindenekelőtt, miféle víziót vetít elénk a szerzőpáros! Viszonylag könnyű dolgunk van. Legalább két helyen nyilatkoznak erről: a monográfia első két bekezdésében és az utolsóban | ]: »A logika az érvényes következtetés alapelveivel foglalkozik; és bizonyos, hogy az emberek már jóval Arisztotelész előtt következtettek és bírálták mások Szíjártó Zsolt Előszó Horányi Ö/.séb 2002. március 27-én l:öltöttc be 60. évét. Ezen évforduló méltó megünneplésére - amely egybeesik a Bölcsészettudományi Kar 10 éves jubileumával is - a pécsi egyetem Kommunikációs Tanszéke emlékkönyvet' ad ki mindazok közreműködésével, akik kapcsolatba kerültek az ünnepelttel és tiszteletet ére/.nek iránta. 1. Horányi Ö/.séb 60. születésnapja esetében (és talán nem meglepő ez az elhatározás) nem egy szokványos ünnepi kötet kiadása volt célunk, hanem - némileg formabontó szándékkal - a pécsi egyetem korábbi jnmis című társadalomtudományos folyóiratát mintaként választva szerettünk volna egy sajátos emlékkötetel/emlékszámot létrehozni. Miért éppen a jaiius? S/.ámos érvet lehet felhozni elhatározásunk mellett: a januA a maga korában - a nyolcvanas években - tematikai újszerűségével, szerkesztési elveinek nyitottságával, intellektuális frissességével a pécsi egyetem legszebb hagyományait újította meg és folytatta. A Jarius tematikus számaiból kirajzolódó kép jól példázza Horányi Özséb tudományos tevékenységének jellegzetes irányát is: azt a törekvését, hogy új, korábban ismeretlen tudományágak és szemléletmódok (a szociobiológia, a kulturális antropológia), fiatal szerzők és kutatócsoportok vagy éppen háttérbe szorított tudósok nyerjenek bebocsátást a magyar tudományos életbe. A jmiushan megjelenített szerkesztési elv - amely a bevezető tanulmányokon túl a fő hangsúlyt a hozzájuk kapcsolódó, velük és egymással párbeszédet folytató rövid reflexiókra, korreferátumokra helye/te - egy sajátos dialogikus, kommunikatív (vágy)képet is megjelenített a tudományos közélet működéséről. A Jnmis kritikai rovatában megpróbálta érvényesíteni és számonkérni a tudományos kritika írott és íratlan elveit - azzal az intellektuális szigorral és kritikai elkötelezettséggel, amely Horányi Özséb egész pályáján végigvonuló, mindvégig következetesen betartott módszertani elvként is azonosítható. Azaz: a Jniius célkitűzései, formája, felépítése, megjelenése - véleményünk szerint - jól reprezentálja ezt a sajátos magatartásformát, gondolkodási habitust, s nem utolsósorban: éppen tíz esztendeje, 1992 őszén jelent meg a folyóirat ezidáig utolsó, kilencedik száma.