Uj Idők 1932. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: Reggel félhatkor a sötét szobában csilingelni kezdett az ébresztőóra, csökönyösen és bőszítően, ahogyan ez már az ébresztő órák szokása. Hosszú panaszos ásítás hallatszott, amely sárkányüvöltésnek is megjárta volna. Valaki görcsösen nyújtózkodott, hogy beleroppantak a csontjai, közben keményen beleütötte öklét a falba. - A keservit! - mondta egy álomittas althang. Valami csámcsogott: az althang tulajdonosa a megütött ujját szopogatta. A kapcsoló megcsattant, az árva villanykörte, amely hosszú dróton lógott le a mennyezetről és amely selyempapirosból fordított ballerinaszoknyát viselt, kemény fehér fénnyel árasztotta el a szobát.