Uj Idők 1932. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: Június eleje! a nap úgy süt, mintha szó sem lehetne többé sötétségről és téli fagyról. Az egész tájék egyetlen jókedvű ásítás. A hercegi rét túlsó végében gólya sétál, pedánsan emelgetve a lábát, a hosszú csőrével időközönként hirtelen a búja sarjúba bökve. Közben azonban szemmel tartja a vasutassapkás embert, aki a töltés mellett dolgozik, még inkább a cserkészinges, peckes kisfiút, aki buzgón segít a petrencehordásnál.