Magyar Szemle 1996/1-12. [antikvár]

Részlet: "A világ úgy van megalkotva, hogy aki azt fölfogni képes - és kicsoda nem -, annak minden pillanatában belső rendjéről mesél. Arról a rendről, amelynek titkos ölelésében a változások gyötrelmes gyönyörűsége ég, és minden amit beolt és kirajzol, minden aminek testet ad ez a titokzatos nász - a látható és érzékelhető Világ; egy profánnak tűnő skandalum, amit azonban éltet és összetart a Rend, a rend szent és mély és örök szövete. Életünk és világunk minden perce és tere, minden cselekedete és tüneménye ennek a nagyszerű rendnek a látványos színpada. S ezen végtelen színpadon mi mind, akik egymástól látszólag olyannyira különbözünk, valójában ugyanannak a mögöttes rendnek a gyermekei vagyunk ; tisztes szereplők, akik magunk is mind képviseljük azt."