Magyar Szemle 2008. április [antikvár]

HARAG ES DUH Az elmúlt egy-két év változásaiban a gondolkodásmódok lassú átalakulásának néhány fontos tünete tükröződhet. Annak idején 1990 több vonatkozásban is fordulatot hozott, a mentalitások azonban sohasem igazodnak a gyors politikai, gazdasági átrendeződésekhez. Ezeknek a folyamatoknak egészen más a természetük. Mostanában már a sikerek, még inkább a balsikerek szoktatnak arra, hogy jónak vagy rossznak tartson az ember egy cselekedetet, nem pedig a cselekedet eredete. Igazi változás. Nietzsche az efféle helyzetet morál előtti korszaknak nevezte. Ez felveti az egész ún. rendszerváltás értelmezésének kérdését, és ami sokkal izgalmasabb: támpontot adhat a jövőben rejlő lehetőségek, a követhető utópiák tekintetében. A legegyszerűbb tények is jelzik, hogy billen valami. Ha például elfogadjuk, hogy 1990-ben 30 éves volt a Kádár-korszakban szocializálódott felnőtt honfitársaink legfiatalabb korosztálya, akkor most, tizenhét év után a népesség kormegoszlásában a felnőttek között szinte ugyanannyi egyrészt az idősebb, másrészt viszont azok a fiatalabb felnőttek, akiknek semmi közük már az előző világhoz. A mentalitások átalakulását két fejlemény is illusztrálja. Jellegzetesen módosulnak az értelmiségi szerepek, továbbá hosszú idő után megjelent ismét a harag. 1990-ig, de még utána is a véleményt formáló értelmiségiek között magától értetődő volt, hogy felmerülhet, a következményektől függetlenül ki kell állni társadalmi célok, igazságok védelmében, mert ezt kívánja az erkölcsi meggyőződés, a becsület, a tisztesség és a bátorság. Más kérdés.