A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának értesítője 1996. [antikvár]

Rí I. A VEAB 1995. ÉVI KÖZGYŰLÉSE Ellentmondások között a tudományos közélet fejlesztéséért Beszámoló a Veszprémi Akadémiai Bizottság 23. közgyűlésén Salánki János akadémikus, a VEAB elnöke A hagyományoknak megfelelően elnöki beszámolómban nemcsak a VEAB 1995-ben végzett munkáját kívánom ismertetni és értékelni, hanem röviden szólni szeretnék azokról a körülményekről is, amelyek lehetőségeinket meghatározták, vagy döntő mértékben befolyásolták, és utalnék a jövő évben előttünk álló feladatokra is. Mielőtt minderről szó esnék, szeretném hangsúlyozni, hogy területi bizottságunk tevékenységében és eredményeiben döntő szerepet játszottak szak- és munkabizottságaink vezetői, akik tevékenyen irányították bizottságaik munkáját, magukra vállalták - napi elfoglaltságuk mellett - az ezzel járó gondokat, szervezték és serkentették a szakterületen dolgozókat a közös tevékenységre, a régióban folyó tudományos munka fellendítése, előbbrevitele érdekében. Nélkülük a régió tudományos közéletének szervezése, a Magyar Tudományos Akadémia céljainak regionális megvalósítása és a kutatóközösség érdekeinek képviselete nem juthatott volna érvényre. Ezért őket - azokat elsősorban, akik a VEAB céljai eléréséért eredményesen dolgoztak, - megkülönböztetett köszönet illeti meg. Szomorúsággal kell megemlékezni azokról a korábbi aktív tagjainkról, vezető szerepet is vállalt kollégákról, akik az 1995-ös év folyamán örökre eltávoztak közölünk. Kegyelettel megőrizzük Hadnagy László a Néprajzi-, Kisházi Péter az Archeometriai, Székely Tamás a Hulladékhasznosítási-, Vassányi István a Szilikáttechnológiai munkabizottság és Szappanos András az Erdészeti szakbizottság tagja emlékét. Az 1995-ös év során is színesen, sokrétűen folyt a VEAB munkája, ugyanakkor annak intenzitása, a tudományos üléseken résztvevők száma hanyatlott a korábbi évekhez képest. Ennek okát abban az ellentmondásos helyzetben, sokszor kedvezőtlen, bizonytalan körülményekben kell keresni, ami a társadalmi, gazdasági átalakulással jár együtt. A gazdaság teljesítőképességének jelentős csökkenése és az egyensúlyra való törekvés a társadalom más rétegeivel együtt az értelmiség, így a kutató értelmiség jelentős részét is hátrányosan érinti.