Artmagazin 2004. november [antikvár]

2003 novemberében, nem kis várakozásokkal, elindítottuk lapunkat. Azóta egy év telt el. Régi-új igazgatói vannak legfontosabb múzeumainknak, Párizshoz, vagy Londonhoz hasonlóan hosszú sorok kígyóztak a Monet és barátai kiállításon, a Mednyánszky-életműkiállítást több mint 200 000 ember látta. A Műcsarnok falai közé decembertől francia remekművek költöznek: végre megfelelő helyszín, az intézmény eredeti funkcióját beteljesítve, reprezentatív tereiben nemzetközi rangú kiállításnak ad otthont. Dacára az állami támogatás szinte teljes hiányának a legjobb kortárs programgalériák nemzetközi vásárokon mutathatták be a progresszív magyar művészetet, és ha lassan is, de bővül a gyűjtői kör. A jó kiállításokon nincsenek kongó termek, és kezdik a gyerekek is birtokba venni a múzeumokat, bár a mieinkre még mindig állandóan rászólnak. Lassan a hivatalos művészettörténet is kezd tudomást venni a magángyűjtemények fontosságáról, a gyűjtők szerepéről, és a művészettörténeti kánonban folyamatosan kerülnek helyükre az elfeledett művészek.