Fanfár 1995. december [antikvár]

ÜNNEPELNEK — ÜNNEPELÜNK További derűs alkotőéveket, eröt-egészségel kívánva köszöntjük sok szeretettel FARKAS FERENC kétszeres Kossuth-dijas zeneszerzőt, szövetségünk Örökös Tiszteletbeli tagját 90. születésnapja alkalmából. Ugyancsak tisztelettel kívánunk minden Jót a 80 éves HARA LÁSZLÓ Érdemes művésznek, Liszt díjas fagottművésznek, a IMagyar Fúvószeneí Szövetség Elnöksége tagjának. Nagykanizsa IMegyeí Jogú Város Közgyűlése PRO URBE dijat adományozott az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház OLAJBÁl^nrÁSZ FÚVÓSZENEKARÁNAK. AZ ÉV IWOVÉSZE kitüntető' címet nyerte el az ÁHZ tagságának titkos szavazata alapján FEJÉR ANDRÁS harsonaművész, az Academía Rézfúvós Kvintett -s egyben a IVlagyar Fúvószeneí Szövetségnek ís alapító tagja. Több évtizedes muzsikus! tevékenységéért a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete MALÁRIK JÁNOS sárisápi zenekarvezető karmestert IVÍVÓDÍJ-Jal tüntette kl. Valamennyi Jubilánsnak és kitüntetettnek szívből gratulálunk! LAUDATIO FARKASLANA Sopron, 1995. augusztus 25 "Laudatio Franclscl Lupl" - avagy Farkas Ferenc méltatása - ez a tisztem a mai estén. De kell-e méltatni Öt, a 90 esztendős népszerű mestert, a zeneszerzés tudósát, tanárok tanárát? Te-het-e hozzá bármit is a krónikás az ő Joggal nagy híréhez? Nem tehet hozzá semmit sem, mint ahogy el sem vehet belőle. Mert nem ez a dolga. Hanem az. hogy híven számot adjon róla a Jubilánst köszöntő Jelenkornak és a bennünket követő utókornak. Ügyeljünk e két szóra: a számadás Itt épp olyem fontos, mint a hűség. E kettő által lesz teljessé a kép. Hiszen ami maradandót a zeneszerző teremt, az zenetörténet És amit a zenetörténet művelője jó rendszerbe foglal: az is zenetörténet. IWit mondhat tehát a krónikás, ha a számadás és hűség kettős igényével kiván szólni az ünnepeltről, eposzi méretek helyett epigrammává sűrítve egy hosszú alkotőélet minden tanulságát? Hadd kezdjem egy fiatalkorí képpel. A budapesti Zeneakadémia végzett zeneszerzője két évet tölthetett Rómában, Ottorino Respíghi mesterískolájában, tágabb értelemben a latin kultúra mesteriskolájában. Ami ösztönös hajlam volt benne, azt megerősítették a római évek: a nemes vonalak, az arányos formák, az áttetsző hangzások szeretetét, a mediterrán derű csodálatát, a tág égbolt és a kiolthatatlan életkedv költészetét. A Respighi környezetében töltött római évek ébresztették fel Farkas Ferenc érdeklődését a régmúlt századok kultúrája Iránt. Itt kereshetjük késöTibi táncsorozatainak, e XX. századi "magyar reneszánsz" és "magyar barokk" remekléseknek egyik forrását. A másik forrás Kodály látomásos műveiből áradt. Kodály a magyar élet messzetűnt korszakalt álmodta újra — Farkas zenetörténeU korokat varázsolt ÚJ életre, lenyűgöző tudással, bámulatos beleérző készséggel. Táncdarabok, diákdalok, régi egyházi énekek kaptak új köntöst műhelyében — a réginél alkalmasint tetszetősebbet és tartósabbat. Mindez római tapasztalatok alapján készült, de már később, újra magyar földön. Ahol. a harmincas években, újra "Iskolába" kellett Járnia, elvégezve a "zenei élet-iskola" megszámlálhatatlan osztályát. Játszott zenekarban, volt színházi korrepetitor és karigazgató, dolgozott balett-együttessel, vezényelt operett-előadá-sokat. És tanított, évtizedeken át: tanította magyar zeneszerzők több nemzedékét Ligetitől Kurtágig, Szokolaytól és Petrovicstól Durkóig és Bozayig. Vass L.aJostól és Koesár Miklóstól Balázs Árpádig. Van, aki örökös ismétlő marad a gyakoriaU tapasztalatoknak ebben a szigorú iskolájában, melyben "megbukni" nemcsak a tanév végén lehet. Ô azonban egyre feljebb lépett. Színpadi zenét komponált Shakespeare és Szlgligeü, Moliere és Madách műveihez. Erejük Jele, hogy nem egy közülük színpad nélkül Is él. Ját- 3