Film-Színház-Muzsika 1971. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

2. hét mmesszire világított el a " szilveszter éjszakáján felvillantott tükör visszfénye, — még az év második hetében is legszívesebben ezt látjuk magunk előtt. Nem is tükör sugározta vissza ezeket a fényeket, — görbetükör volt, amit láttunk. De abban, amit megpillantottunk benne, minden valósághűnek tűnt fel. Két fiatál színész, két fiatalember — ícüíönöscn nemcsak játszanak, rendeznek, írnak és vitatkoznak is —, a színházról beszélt. Arról a színházról, amit látunk, és arról, amit hiányolunk. Okosan, élesen, barátian, jókedvűen, és szellemesen beszéltek a színházról. Vitatkozva, de természetes könnyedséggel, jó építő humorral, a felelősségnek és a tréfának olyan ötvözetével, amit csak azok ismernek, akiknek szenvedélyük az építő, a segítő szó. Mi volt Kern András és Verebes István kis groteszkjében a példaadó? A biztonság, amivel a tükröt a színházi élet felé irányították; az epigram-ma-értékű tömörség, amivel gondolataikat megfogalmazták; az elfogulatlanság, ami néha már kíméletlenségnek tűnt fel; a kíméletlenség, ami mögött minduntalan a jobbító szándékot éreztük. Aztán: a szakszerűség, meg az ötletesség. Humoros és mély helyzetképet adtak, bántás nélkül bíráltak, ötleteikkel, csattanóikkal, egész kis műsorukkal színházat szerető, a színháztól többet váró közönség és szakma igényét is szolgálták. őszintén szólva egy kicsit restelltük magunkat, hogy helyettünk is ők beszélnek. Nem mondjuk, hogy egész céhünk nevében, hiszen ehhez nincs jogunk. De magunk, lapunk nevében bizonyosan. n if agoszobabcm új produkciók készülnek a műtermekben, és több új film került már a vágószobába. Itt alakítja ki a kész, a végleges alkotást a muszterekből a rendező. Ezen a héten került vágószobába Gábor Pálnak, a Tiltott terület című film rendezőjének második filmje, a Horizont is. Képünkön: a film két fiatal főszereplője, Marosi Szilvia és Fried Péter (Endrényi Egon felv.) ÚJ FILMEK A MOZIK MŰSORÁN Halál-kétféleképpen írta: Geszti Pál A hét íilmműsorának két darabját — a programszerüség véletlenje mellett, egy ellentét hozza egymással logikai összefüggésbe. Az ellentét, amely a két műfajból természetszerűen következik: viszonyom, a néző viszonya a vásznon látható halálhoz, a halotthoz. Az elsőben: a kérdést lényegtelennek, szinte elhanyagolhatőnak érezzük. Pedig látjuk, hogy mozdulatlan emberi test hever elóttimk — s mégis, a halott lénye ebben a filmben szinte közömbös. II gyilkos a házban van című új magyar film ugyanis — első pülanatra látható, krimi. Itt nem szokás .^amolyan venni" a halált, itt csak a „meghalást" kell komolyan venni; azaz a „hogyan"-í, s a „ki által"-t, a folyamatot, amelly ezeket a kérdéseket megváilaszolja, a nyomozást. A műfajjal egyébként mostanáiban visszaélni is divat Volt egy idő (két-^három esztendeje ért véget), amikor több volt az áikrimi, mint az igazi. Alkrimin is többnyire annyiféle dolgot értüiűt, ahányan csak vagyuník; magam úgy gondolom, hogy ebbe a kategóriába sorolható minden, ahol elsikkasztják előlünk a lényeget, a műfaj igazi éltető közegét, tehát a logikai meghatározottságot, a követhetőséget, az összefüggések felismerésének izgalmát. „A gyi!lkQs a házban van" — valódi krimi, s ebben az értelemben tiszta mű/ojú produkció. Nem csomagolja örunagát semmiféle míiíaji mimikri színes szta-niolpapírjába; nem igyekszUc sem lélektani, sem társadalomkritikai drámává, de még a szintén meglehetősen divatos és többnyire állkapocsszakadásig ásíttató kémhistóriai hőskölte-ménnyé sem álcázni magát Krimi, a szónak szinte klasszikus egyszerűségében ; a felépítés is megőrzi a „nagyok" meglehetősen zárt tér- és idMtompozí-cióját. Azaz: a hiüla egy pesM bérház liftjében fekszik. A rendőrség azonnal lezárja a kaput Csak befelé lehet jönni, kiíelé nem. A nyomozás egész folyamata a házban zajlik, egyetlen nap alatt. A nyomozó, a rendőrszázados nem világzseni, aki a teljesen összezavart, összefüggéstelenné szaggatott tények láttán egyszercsak egy fix pontra A GYILKOS A HÁZBAN VAN. Izgalmas közjáték: Vass Éva, Márkus László és Kiss Manyi függeszti tekintetét a pipafüstös levegőben, s határozott torokköszörülések köziben jelenti be, hogy a halálthozó X sugár, amely színtelen, íztelen és vízöblítés nélikül szagtalan, tíz esztendővel ezelőtt indult el vészjósló útjára, míg most íme, megölte Sünkfuss Tivadart, a kitűnő marhatápszer-kémikust Nem, itt semmiféle deus ex machina nem történik, itt én, mint közönség, nem pislogdk kétségbeesetten, nrint egy osztriga, akire éppen rácsöp-pentették a citromot, hogy micsoda? Miről van szó? Jesszus, hisz én ezt nem értem, lám, biztos nem lett volna szabad az előbb StoUwerk-cukrot bontani, biztos akkor passzoltam el a hiányzó logikai láhcszemet Nem, én itt, mint néző, teljesen korrekt módon vagyok kezelve. A rendező Bán Róbert szépen végigvezet az ügyön, s abban a sorrendben, ahogy 3 nem zseniális, de jóeszű nyomozótiszt előtt kibontakozmaik az események szálai, úgy ismerteti meg velem is mindazt, ami történt. Anüt persze a kritikátlan nem vagyok hajlandó elpletykálni, de higgye el mindenki becsületszó nélkül is, hogy megéri a diszkréciót Amit viszont nem vagyok köteles elhallgatni, az néhány kellemes, jól for- T.4NACSTALAN NYOMOZOK: Garas Dezső és Stanislaw Mtkiüski