Művészet 1937/10. [antikvár]

tintoretto emlékezete Irta : GERŐ ÖDÖN Egy filozófus a genialitást úgy jellemezte, hogy intuitív, explozív és szuggesztív. Tinto-retto művészetében, amelyet most a velencei Pesaro-palotában rendezett emlékkiállításban ünnepelnek, megnyilvánul mind a három sajátosság. De az alkotás gyorsaságát, vehemenciáját is és a geni jellemzetességének mondják. Tintoretto szédületes gyorsasággal festette képeit. Szédületes biztonsággal eszelte ki őket. Hatalmas alkotó energia volt, ezért sem nevezhető művészeti forraimárnak. Mindig az egész hatására törekedett, pedig monumentálisak képeinek részletei is. Néha megdöbbentően megkapok. Csak a „Szt. Márkus csodatétele" lebegő szentjére és elkülönült csoportjaira mutatok rá. Minden megszólalásában pátosz volt és szenvedelmesség. És szenvedelmességének mindig a teljessége nyilvánul az alkotásaiban. Ezért nem harmóniával, hanem monumentalitással hatnak. Drámaiak nem is a cselekményük, hanem az előadásuk révén. Fény és árnyék küzd meg bennük egymással. A fényhatásban rejlik drámai erejük. A velencei Scuola di S. Rocco képei, bennük a „Keresztrefeszítés", „Jézus születése", „Krisztus mennybemenetele" a fények és árnyékok csudatékony egymásrahatásai. Ez az egymásrahatás fokozza, szellemi, érzületi, spirituális tartalmukat, emeli színeik hatását és hangsúlyozza mozgalmasságukat. Akárhány festménye tulajdonkép nagy genre-kép, de a fény és árnyék pátosza nagystílűvé fokozza. Voltak, még sok századdal halála után is olyanok, maga Burghardt is, akik azért, amiért realisztikusak festményeinek részletei, az áhítatos, a szakralis tárgy profanizálásával vádolták meg képeit, de azután eluralkodott az a meggyőződés, hogy az ezer realisztikus részletből hatalmas ünnepiesség alakul ki. Térillúziójának, a fényárnyék-pátosznak, az ecsetkezelésüknek erővel teljessége, a ritmus uralma a nézőjük fantáziáját izgatja. És ez a fantázia a képek spirituális tartalmát, szépségeit, mélységeit látja meg. Tintoretto festményeinek nézői részesei az alkotásának. Osztályosai az ő pátoszának, szenvedelmességének. Milyen más a másik nagy velencei festő, Tizian képeinek nézése! Milyen megnyugtatóan harmonikus, milyen ünnepien szép Tizian kolo-rizmusa, hogy belesimul a rönesszánsz szépség áhítatába és ezzel szemben milyen érzéki a hatása annak a speciális művészetnek, amely-lyel Tintoretto hatalmasan nekilendítette a bárok festészetet! Ellentmondásnak látszik a spirituálisnak és érzékinek ez az egymásra 'vonatkoztatása, de a részleteknek és az egésznek, a realisztikus ábrázolásnak és a nagy kompozíciónak, a, szenvedelmes mozgalmasségnak és a puszta festőiségnek abban az együttességében, amely Tintoretto müveiben megnyilvánul, semmi sem ellentmondó. A Scuola di S. Rocco festményei mennyezete, Tintorettonak ezek a remeklései csupa olyan ellentétesség, mely a művészetének csudás egységét adja. A teremtő, alkotó szintézisének nyilvánulásai ezek az egymást kiegyenlítő, egymást kiegészítő, fokozó, hangsúlyozó ellentétek. Tintoretto: Keresztrefeszítés 105