Szinház és Mozi 1955. november 25. [antikvár]

Részlet:"Először azért szeretjük meg, mert őszinte és természetes ember, a vadkacsavadászat csöndes hangulatában, majd a gőzölgő teáscsésze fölé hajolva, vagy amikor a sánta harangozóval tréfálkozik. Nem a mítosz hangulatát akarja kelteni maga körül, hanem éppen ellenkezőleg: sugárzó élet-derűjével szétoszlatja az aranyködöt, amely eltakarná előlünk az embert.A Kreml toronyórájának mélyzöngésű előadásában "Pécsi Sándor nem ölt magára történelmi tartást, nem akar szüntelenül arra figyelmeztetni: "Az emberiség egyik legnagyobb alakját látod, zsenit, aki világot döntött és teremtett, aki ugyan éppen most kacsára lő, vagy teát szürcsöl, de ez mellékes, a fontos az, hogy rendkívüli jelenségnek vagy szakadatlanul a szemtanúja" Pécsi Sándornak nincs szüksége arra, hogy ilyen panoptikum-tartásba merevedjen; ő meri odaadni magát a meghitt, a lényegtelen pillanatoknak, mint ember; mer Iljics lenni, nemcsak a nagy Lenin."