Új Művészet 2000. szeptember [antikvár]

Részlet: Immanens piktúra HORNYIK SÁNDOR A 2000. évi festő diplomások úgy tűnik, ragaszkodnak a festő titulushoz, és nem igazán érdekli őket a kortárs nemzetközi művészetre jellemző, művészeten kívüli szempontok jelenléte, mint a multikulturalizmus, a globalizáció, a kulturális és nemi indentitás vagy a posztkolonializmus. Így kiállításaikon egy kicsit retrográd, nomen est omen szellemben a hagyományos táblakép dominált, illetve az általam immanens piktúrának nevezett alkotói attitűd, amely feltűnően csak művészeti kérdésekkel foglalkozott. Még a videóval vagy számítógéppel dolgozó alkotók sem tudtak elszakadni szűkebb portájuktól, vagy ha tetszik, szakmájuktól. Tisztában vagyok persze azzal is, hogy a fiataloknak egy festő szakos diplomamunkát kellett prezentálni egy adott tételű bizottság előtt, de aki mer, az nyer (hosszú távon mindenképpen). A különféle festői tradíciók vizuális megjelenítése mellett a diplomadolgozatokban néha újszerű, kísérletező művekről is láttam reprókat, de a diplomázók sajnos többnyire inkább összegző, beszámoló jellegű munkákkal vizsgáztak.