A gyorsuló időben 23. [antikvár]

Dr. Kozéki Béla ÉRZELMI NEVELÉS, A KÖZÖSSÉGI ÉRZÉS FEJLESZTÉSE (Személyiségfeilesztés az iskolában 1.) Napjainkban egyre többet halljuk azt, hogy a nevelés fontos feladatai közé tartozik a személyiségfejlesztés, hogy a személyiség fejlesztésére is gondolnia kell a nevelőnek. Ennek igazságát egyikünk számára sem kellene bizonygatni, automatikusan bólintunk rá - pedig ez így egyáltalán nem igaz. A nevelésnek nem egyik feladata a személyiségfejlesztés, hanem a nevelés maga a személyiségfejlesztés: tervszerű, tudatos személyiségfejlesztés. Még az önnevelés is az, az iskola pedig olyan intézmény, amit a társadalom kifejezetten a szervezett személyiségfejlesztés céljából hozott létre. Természetesen, értjük azt is, mire gondol, aki a személyiségfejlesztés fontosságát hangsúlyozza. Szűkebb értelmében használja ezt a kifejezést, s arra céloz, hogy a tanulók bizonyos érzelmi, akarati tulajdonságait is fejleszteni kell, nem csupán az előző nemzedékek által felhalmozott tudás átadását kell szorgalmazni az iskolában. Nos, tanulmányunkkal épp azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy sem e két folyamat, sem a személyiség egyes összetevőinek fejlesztése nem választható el egymástól, s így igazi nevelésről csak akkor beszélhetünk, ha a személyiséget egészében fejlesztjük. Egyfelől azért, mert az ember világrajöttekor csak biológiai lényét hozza készen „beprogramozva" magában, már amennyire az emberre egyáltalán jellemző az előre programozottság. Társadalmi lénye viszont, bár potenciálisan benne van, annyiban, hogy mindenkiből, aki embernek született lehet, s kell is, hogy legyen teljes ember, de mindazt, ami a kifejlett személyiségre jellemző, környezetétől kell megkapnia, környezetével való kölcsönhatásában kell kialakítania magában. Minden embernek az a vágya, minden szülőnek alapvető tevékenysége, s minden pedagógusnak hivatása, életcélja, hogy a gyermekeket segítse az emberréválásban, személyiségük kifejlesztésében. Ehhez is- 5