Fejlesztő pedagógia 2001/6. [antikvár]

IRÁNYTŰ m Tisztelt Kollégák! E tematikus szám címét: „MásokF Más ok!"~ egy kolléganőmtől, Huberjános-nétől kölcsönöztem. A más fogyatékos (problémás) tanulók témakörében az Országos Közoktatási Intézet tudományos munkatársaként, a közoktatás egészében megjelenő gondokat és dilemmákat vázolnám fel. A más fogyatékosság fogalma 1993-ban kei~ült a közoktatási törvényen keresztül a pedagógiai köztudatba. A tör-vétiyalkotót az a szándék motiválta, hogy az egyre nagyobb számú iskolai problémát mutató tanuló ellátására többlet pedagógiai szolgáltatást nyújthasson, s ennek financiális alapját az emelt normatív támogatással biztosíthassa. Sajnos ezt a törvényi döntést nem előzte meg széles szakmai konszenzus. A megjelenő törvényi szöveg és a megvalósítás nem probléma mentes. Már a más fogyatékosság elnevezés is több dilemmát hordoz. A jogszabályi megfogalmazások a „klasszikus"- és mondjuk ki-, agyakorlatban használt fogyatékossági fogalmakkal operálnak. Ezek értelmében a fogyatékosság visszafordíthatatlan állapot. Elég kilátástalan lenne annak a pedagógusnak a munkája, aki - akár gyógypedagógusként, akár fejlesztőpedagógusként, vagy speciális kurzusokat elvégzett többségi iskolai tanítóként -foglalkozik a pszichés fejlődésükben elmaradott, zavart iskolai teljesítményt mutató tanulókkal akkor, ha az ép értelmű más fogyatékos tariulókat fogyatékosnak kellene tekinteniük. Ez a dilemma a tartalmat érinti. A másik dilemma, a ,Jorma" az el- nevezés miatt fogalmazódik meg bennem. Erről nem kell részletesen szólni, hiszen mindenki ismeri a fogyatékosság elnevezéssel kapcsolatos vitákat, elképzeléseket. Miután a financiális háttér biztosított, a pedagógiai gyakorlatban létjogosultsága lett a pedagógiai segítségnyújtás ezen formájának, talán nem lenne sikertelen próbálkozás egy i'tj elnevezést találni a segítségünkre váró gyermekcsoport számára. Amiért az elnevezéseket mégis körbe kellene járnunk, az a BG Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola által bevezetett- és elsősorban az értelmi fogyatékosokat érintő - új tipológia: a tanulásban akadályozott és az értelmileg akadályozott fogyatékos tanulók köre. Több zavaró tényező jelenik meg ennek kapcsán: a hazai töwényi szabályozók ezeket a tipológiákat nem használják; az új tipológia bevezetése arra az időszakra esik, amikor az OECD országok közös munkával láttak hozzá a nemzetközi fogyatékossági tipológiák és ezek tartalmainak egységesítésére; az új tipológia nincs szinkronban a többi fogyatékossági kategóriával - így a más fogyatékos kategóriával sem Tanulásban akadályozottak elnevezésben az enyhén értelmi fogyatékosság mellett a tágabb értelmi! tanulási akadályozottság jelenik meg mint tartalom. „A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve környezeti hatások folytán tartós, átfogó tanulási nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak". (Mesterházi, 1998.) Ha így használjuk a fenti meghatározás alapján, a tágabb értelmű tanulási akadályoztatás alapján a tanulásban akadályozottak „csoportjai": az enyhén értelmi fogyatékos tanulók, a tanulási zavarban szenvedők és a tanulási gyengeséget mutatók. A közoktatási törvény és a Fogyatékos tanulók neveléséltek/oktatásának óvodai és iskolai irányelvei alapján a más fogyatékos gyermekek/tanulók a pervazív fejlődési zavart mutatók (autisták); a magatartási és beilleszkedési zavarban szenvedők; a részképesség zavarral küszködők (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia), valamint az iskolai teljesítményzavart mutatók. A főiskola tipológiája alapján az utolsó két csoport két kategóriába is besorolható: más fogyatékos (diszlexia, diszgráfia); tanulásban akadályozott a gyengébb funkcióképesség miatt. És még tovább lehetne finomítani pl. az Irányelvek szerinti besorolást is. A diszlexiás mikor beszédfogyatékos és mikor más fogyatékos? Az egységes elnevezések, és tisztázott tartalmak megalkotásában sok tennivalója lenne a szakmának, hiszen ha a gyógypedagógai szak-teríilet nem egységes az elnevezésekben, illetve különféle tartalmakat rendel azonos elnevezéshez, akkor a többségi iskolák pedagógusaitól nehéz elvárni az eligazodást. Ezek a bizonytalanságok, nagyon jól kijöttek abban az OKI-s kutatásban, ahol az integráltan oktatott fogyatékos tanulók helyzetét vizsgáltuk. Logopédiai első osztályt integrált osztálynak, délután ambuláns formában logopédiai kezelésre járó beszédhibás tanulót in-