Pulzáló párhuzamosok [antikvár]

Előszó E kötetnek nincs külön bevezetője, csak előszava, mivel maga az egész könyv bevezetés a magyar zsidók közti barátságok és baráti viszonyok világába. A három részre bomló, tizenegy fejezetet magában foglaló könyv minden fejezetének magyar zsidó a főhőse. Valamennyiük felmenői vagy ők maguk a magyar zsidóság fénykorát hozó Osztrák-Magyar Monarchiában kezdtek akkulturálódni, amikor mintegy fél évszázadon át az akkori történelmi Magyarország tűnt a gazdasági és társadalmi felemelkedést, megbecsülést, otthonra találást, gyökeresedést és biztonságot nyújtó ígéret Földjének. A magyar zsidóság számára 1867-től a választott haza nyújtotta a kötődések, fejlődési lehetőségek, fantáziát megmozgató mentáhs képzetek olyan megbízhatónak látszó teljességét, melyben leélhetik az életüket. Előbb-utóbb megkísértették, majd - habár különböző mértékben - elragadták őket az asszimiláció eredeti kultúrájuk (szokásaik, nevük, vallásuk, közösségen belüli házasodásuk) feladását követelő szirénjei. A történelmi út azonban, bárhogy is határoztak, a születésük földjén ellenállhatatlanul vitt a vészkorszakba. Európában a szekularizáció megelőzte a nacionalizmust. A magyar zsidók esetében viszont a magyar polgári nemzet megteremtésében, s egyúttal a történelmi hon megmentésében való, hazafias érzéseldcel áthatott intenzív jelenlét vált a zsidó vallástól való eloldódás kiváltójává és felgyorsítójává. A zsidó közösséggel való nyílt szakítást jelentő kikeresztelkedés előfordulási gyakorisága ugyan nem mutatott egyenletes növekedést, ám a zsidó vallási közösségek életében való áldozatos részvétel csökkenése folyamatossá vált. A gyors tempóban zajló modernizáció önmagában is kikezdte és kafkaivá változtatta a generációk közti lojalitást. A fiatal nemzedék - vagy azért, mert túlságosan hagyományőrzőnek, vagy azért, mert túlságosan behódolónak tartotta -szembeszállt az apák világával. A zsidók egyenjogúsításával (1867), a polgári házasság intézményének bevezetésével, a vegyes házasság akadálytalanná tételével,