Századok 2001/2. [antikvár]

TANULMÁNYOKKristó GyulaII. ANDRÁS KIRÁLY ÚJ INTÉZKEDÉSEI"A 11. András király uralkodásának (1205-1235) egyik legszembeötlőbb sajátossága a királyi birtokok nagymérvű eladományozása volt. Az ekkori oklevelek számottevő része ennek köszönheti megszületését; olyan tényről van tehát szó, amelyet nem kell aprólékos munkával felderíteni, hanem a felszínen közvetlenül megmutatkozik. Ez a magyarázata annak, hogy az erről való állásfoglalást senM sem kerülhette meg, aki összefoglaló magyar történelmet készített. Annál inkább meglepő viszont, hogy a jelenségnek máig nincs monografikus igényű feldolgozása, jóllehet annak jelentőségét, alkalmasint talán még korszakos fontosságát is a kutatók közül senki nem vonta kétségbe. A szakirodalomban ennélfogva erős többségben vannak azok a vélemények, amelyek nem kifejezetten e tárgykörre irányuló vizsgálódások eredményeképpen születtek meg, hanem az áttekintő magyar történet tárgyalása során mintegy kötelező penzumként foglalkoztak ezen adományozásokkal. Az alábbiakban inkább csak tallózva a megállapítások között néhány tisztázatlan kérdésre hívom fel a figyelmet. Nem tekinthető megoldottnak az időhatárok kérdése. Pauler Gyula szerint alig foglalta el II. András a trónt, mái'is elkezdett prédálni. 1 Hóman Bálint 1205-tel indította az uralkodó ezen új politikáját.2 Néhány évvel későbbre, 1208 tájára helyezte a bőkezű adományozások kezdetét a Magyarország történeti kronológiája című mű,3 s ez olvasható Zsoldos Attila könyvében is.^ Magam 1984-ben megjelent (de 1977-ben írt) munkámban úgy fogalmaztam, hogy talán nem is mindjárt 1205-től, hanem csak a következő évektől kezdve" vált ez az eljárás II. András belpolitikája meghatározó vonásává.5 R. Kiss István viszont a keresztes hadjárat befejezését követően, 1218-tól kezdve számolt e politikával. Többen hangoztattuk ugyanakkor, hogy e politika kezdő lépéseit már III. Béla Idrály megtette Modrus megye eladományozá-sával, illetve alkalmasint Imre király is örökített el délvidéki megyét.'^ Szintén bizonytalanságok mutatkoznak a záró dátumot illetően. A kutatók többsége azzal számol, hogy 1217/1218-ban megtorpant, illetve mérséklődött e politika lendüle-1Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II. Bp. 1899.2 392Hóman Bálint-Szekfü Gyula: Magyar történet. I. Bp. 1935.2 654.3Magyarország történeti kronológiája. I. A kezdetektől 1526-ig. Szerk. Solymosi László. Bp. 1981. 128. (a vonatkozó rész Solymosi László munkája).* Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik (Magyarország története 1301-ig). Történelmi Kézikönyvtár. Debrecen 1997. 42., 136.^ In: Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. II, Föszerk. Székely György Szerk. Bartha Antal. Bp. 1984, 1273. R. Kiss István: II, Endre birtokreformja: a perpetuitás. Debreceni Szemle 1927. 40.L. pl. ifj. Horváth János: P. mester és műve. Irodalomtörténeti Közlemények 70 (1966) 266.; Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. 1273.; Bertényi Iván: Szent István és öröksége. Magyarország történeté az államalapítástól a rendiség kialakulásáig (1000-1440). Tudomány Egyetem. Bp. 1997. 55.