Századok 2012/3. [antikvár]

KÉTSZÁZ EVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN Fenyő István SZEMERE BERTALAN ÉS A CENTRALISTÁK A REFORMKORBAN A Batthyány-kormány két tagja, Szemere Bertalan belügyminiszter s Eötvös József, a vallás- és közoktatásügy minisztere a közvélekedés szerint a liberális reformellenzék különböző szárnyaihoz tartozott. Az előbbit a municipalista, az utóbbit a centralista csoportosulás vezető egyéniségének tartják. Szemere csakugyan nem vett részt a centralista Pesti Hírlap munkájában - ez azonban nem jelenti azt, mintha elveikkel nem értett volna egyet. Távollétének nagyon egyszerű oka volt: mint Borsod megyei másodalispán nem ért rá újságírói tevékenységre, másrészt a fővárostól távol, Miskolcon élt. Sőt, az 1847-48-as országgyűlés időszakában Szemere mindinkább közeledett a centralisták álláspontjaihoz. Ennek előzményei voltak: Szemere, Eötvös, Szalay eszmei orientációja, illetve pályafutása a reformkor évtizedeiben sokkal több egyezést vagy hasonlóságot mutatott, mint eltérést. Nem meglepő, hogy kormányalakításakor Batthyány Lajos Szemerére és a centralistákra egyaránt számított, még kevésbé az, hogy amikor kellett, össze tudtak fogni a közös ügy érdekében. A reformkori párhuzamosságok egy részét előttem más kutató, Ruszoly József is érzékelte.1A kiváló jogtörténész azonban — érthetően — nem tartotta feladatának, hogy az irodalom történetében is elmélyedjen. S vizsgálódásait jobbára egyetlen városra, Miskolcra, s egyetlen megyére, Borsodra koncentrálta. Ugyanakkor Szemere nemcsak Eötvössel, de a többi centralista politikussal is munkakapcsolatban volt, az országgyűlésen és azon kívül is. Ezekről szintén érdemes szólni. Nagy idők tanúi és formálói voltak, tehetségük és jellemük pedig megfelelt az időnek. Ez viszont őket formálta a lélek antennáin keresztül. Szemere majdnem egyidős volt a centralistákkal: 1812-ben született, Eötvös és Szalay pedig a következő évben. Szemere és Szalay szegény nemesi családok sarjai voltak, Eötvös elszegényedő arisztokrata családból jött, sógora, Trefort Ágoston pedig értelmiségi árvagyerekként nőtt fel. Az anyagiakat az iskolában és iskolán kívül tanúsított szorgalommal pótolták.^ A könyv ritkán fogyott ki kezükből. A felgyorsuló változások fiainak születtek, s az írott betű, a tudás iránytű volt számukra. Eötvös és Szalay a pesti egyetemen Horvát István „lábainál ültek". ' Szemere Bertalan és kora. Szerk. Ruszoly József. Miskolc, 1991. I-II.; Ruszoly József: Három borsodi örökhagyó. Miskolc, 1992. 39-116. ^ Ruszoly József: i. m.