Bővebb ismertető
1. FEJEZET
A Boeing 747-es nagy ívben repült a caimsi völgykatlan fölött, mielőtt kiért volna a tengerre, hogy onnan célozza meg a leszállópályát. Jillian gondterhelten figyelte a gépet. Az érkező vendégek nem fognak túlságosan örülni a hírnek, amit közölnie kell velük.
Lezárta a kocsit, és bizonytalan mozdulattal lesimította a szoknyáját. Szerencsére időben ért a repülőtérre, marad ideje arra is, hogy összeszedje a gondolatait, és a helyzethez képest nyugodtan fogadja a látogatókat.
Amikor az épület érkezési szárnyának csarnokába belépett, a gyomra tájékán újra fájdalmas szorítást érzett. Az üvegajtók tükrében megpillantotta magát, és megelégedéssel nyugtázta, hogy csinosan öltözött, így legalább jó benyomást kelt majd az érkezőkben.
A fehér kagylómintás sárga ruha igazi nyári öltözék volt, hűvös, tarka és csábító. A magassarkú pántos szandál kihangsúlyozta karcsú, barna lábát. Egy exkluzív butik tulajdonosának, szinte kötelező jól ápoltan, csinosan megjelennie.
Jilliannek vállig érő szőke haja volt, nagy kék szemét a kifestés finoman hangsúlyozta. Fehér kagylóból készült fülbevalók tették teljessé sportos eleganciáját. Azokat a férfiakat azonban, akiket most éppen vár, nem lesz olyan könnyű megnyernie, mint a vevőket a butikban.
Ezek a férfiak is azért jönnek, mint valamennyi horgász, akik a három hónapos szezon alatt a Nagy Barrier szirthez özönlenek: a veszélyes fekete kardhalra akarnak vadászni. Olyan nagy volt a csábítás, hogy a flotta legjobb hajóját bérelték ki, a legtapasztaltabb kapitánnyal. így hát biztosan nem örülnek majd a hímek, amit hallani fognak.
A Boeing már a leszállópálya fölött repült, majd földet ért. Még pár perc, gondolta Jillian, és figyelte, hogyan gördül be lassan a gép az utaslépcsőig. Minden erejét összeszedve igyekezett nyugodt és higgadt maradni. Csak ne essen pánikba! Minden azon múlik, mennyire hat magabiztosnak a következő percekben. Ha a bizonytalanság legkisebb jelét is észreveszik, minden elveszett. Gondolni sem mert rá, hogy ez milyen következményekkel járna.
Az utasok első csoportja kilépett a folyosóból. Jillian mély lélegzetet vett, és természetesnek tűnő mosolyt erőltetett az arcára. Ha az amerikaiak első osztályon repültek - ahogy gondolta -, akkor az elsők között fognak kijönni.