Pro Minoritate 1996. ősz [antikvár]

Felölti összedrótozott ingét, a sírrepülő függőleges tartásban, fölemelt fejjel átrepül a folyókon, földön és éjszakákon, összehúzott szemmel, mint a kivesző sasféleségek; birtokaira emlékezik, s a jövőbe néz: látja, amint Néró fölgyújtja a már amúgyis égő Rómát. A görcs, a szív, a gödör, a mész, alszik a látnak, s az ékszerész csak a sírrepülő repül az éjben, hordozza súlyos hátizsákját, míg csöndben egyre több a kátrány az öntudatban és a vérben, a nagyszőrösi temetőben kisötétlenek a hó alól kifehérlenek afóld alól a zsiráfok, vízilovak és sírrepülők ránk maradt ingóságai, egész bonyolult örökségünk: csontok, fogak és szemüveg-szilánkok, a kátránypapír, a mész a szemgödörben, a lyuk a zászlón, s a lyukak a tegnapokban és az elhalt ideg a fogban és az el nem halt ideg a kettős keresztben. Negyven esztendővel ezelőtt tört ki a magyar forradalom, s erre az egész világ felfigyelt: egy, a jaltai alku folyományaként a szovjet érdekszférába masszívan betagolt kis ország elhanyagolható számú népességgel, nem túlságosan barátságos szomszédok gyűrűjűben szemfordult az őt megszállva tartó világhatalommal, s annak fegyveres erejével. Önveszejtő vállalkozás, mondhatja erre a józan kívülálló, s ha gyakorlatiasan próbáltmk gondolkodni, igazat keU adnunk eimek a vélekedésnek. Történelmi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy kis és nagy előrelépéseinket mindig tragikus leve-retések előzték meg. így volt ez 1956-ban és az azt követő évtizedekben is. Magyarországon az első szabad választások óta folyik a vita arról, hogy kié '56 öröksége. A reforkommimistáké, a legendává vált fegyveres szabadságharcosoké, az újjáalakult polgári pártoké, vagy a mtmkástaná-csoké? A szabad cselekvés pillanata rövid volt, a forradalom beteljesületlen, ezért maradhatott meg az összefogás gyönyöril vü-lámfényének. Éppen ezért az előbb említettek, még ha reményeik 1990 után sem teljesedhettek be maradéktalanul, egyaránt a magukénak mondhatják 1956-ot. Azzal a megszorítással, hogy a kommunizmus híveinek csalódiüuk kellett: a rendszer sem a magyar és a lengyel '56, sem a cseh '68 leverése után nem bizonyult javíthatónak, a kísérlet, melyet milliók szenvedése és elnyomása övezett, nem vált be. Felemelő, s a szolidaritás eszméjét erősítő érzés, hogy az esztelen vállalkozás mellett sok, egzisztenciáját, vagy éppen az életét is kockára tevő nem-magyar is kiállt. Az utóbbi években hallhattimk olyan oroszokról, románokról, csehekről és szlovákokról, akik