Szolgálat 1980. Péter-Pál ünnepén [antikvár]

A lelkiség "az üdvtörténet visszhangja az egyes ember életében", mondotta Danielou kardinális. "Az ember felelete Isten szavára", írta egy másik szerző. S volt aki csak két szóban foglalta össze: "Szerepünk Krisztusban". A keresztény lelkiség alappilére a magát kinyilatkoztató és közlő végtelen Szeretet, a Háromságos Egy Isten. Krisztus az Atyához vezet minket a Lélek erejében. A mi feladatunk, hogy magunkra öltsük Krisztust, az ő "felfoghatatlan gazdagságát". Feleletünk nélkülözhetetlen, ugyanakkor azonban szükségszerűen véges is. Alapjában véve minden, a hitét komolyan élő keresztény egy célra tör és egy erőforrásból táplálkozik. Jézus követésének útja mégis más színezetet kapott a keleti egyház gazdag hagyományában mint az ágostoni vagy bencés hangszerelésben. Talán túlságos egyszerűsítésnek tűnhet, amikor egy-egy ismert lelkiségi irányt, iskolát egyetlen szóban foglalunk össze. S mégsem egészen alaptalan az állítás, hogy a ferences lelkiséget a szegénység, a karmelitát az egyesülő ima, a jezsuitát az engedelmesség jellemzi.