Távlatok 1999/3. [antikvár]

E SZAMUNK ELE A keresztények szolidárisak az emberi közösséggel, ezért nem fordulhatnak el e világ valóságaitól: részt vesznek az „ evilági város " építésében, miközben az egyházat is építve előkészítik az Isten országa eljövetelét, amely végső soron a feltámadt Krisztus Lelkének a müve lesz. Európában a keresztények immár szekularizált társadalomban élnek: a volt kommunista országokban megszűnt ugyan a politikai ateizmus és az egyházak elnyomása, de az elvilágiasodás és a vallási közömbösség, a jólétre korlátozódó gyakorlati materializmus egyre aggasztóbb méreteket ölt. Ez a helyzet azonban nem jelenti azt, hogy a vallási és etikai dimenziót kiküszöbölhetik a közéletből. A katolikusoknak mint állampolgároknak részt kell venniük a politikai vitákban, védeniük kell saját jogaikat és mások jogait, igyekezniük kell olyan társadalmi-politikai légkört teremteni, ahol -a világnézetek pluralitása ellenére - lehetséges egy bizonyos minimális etikai konszenzus. Az értékek átadása a nevelés révén a nemzet jövőjének biztosítéka. A politika közös emberi mű; művelése állandó feladat. Valamiképpen az emberi élet valamennyi lényeges szempontját érinti: mindennapi életünket éppúgy, mint az emberiség jövőjét minden szinten. Sokszor a hívők közömbösek a politikai vitákkal, pártokkal szemben: „piszkosnak" tartják a politikát, és ezért visszavonulnak a „privát" szférába. Ez a magatartás azonban lemondás arról, hogy az evangélium kovászával áthassuk a közéletet is. A Távlatok több száma foglalkozott már azzal a kérdéskörrel, amelynek néhány szempontját mostani számunk igyekszik megvilágítani (1992/3: Keresztények a közéletben; 1994/6: Egyházi és politikai közösség; 1995/3-4: Etikai támpontok keresése; 1997/3-4: Gazdasági és politikai élet - katolikus szemmel. . .) Olvasóinkat e korábbi tematikus számokhoz utaljuk a mostani reflexiók kiegészítése végett. De más számokban is gyakran érintettünk politikai és etikai problémákat. A Magyar Katolikus Püspöki Kar Igazságosabb és testvériesebb világot! című szociális körlevele, valamint II. János Pál pápa Veritatis splendor kezdetű körlevele korábban is, most is támpontokat adott eszmélődésünkhőz. P. Szabó Ferenc vezető cikke a központi témát körvonalazza, és néhány elméleti megfontolást nyújt a további tanulmányokhoz, amelyek