Távlatok 2007/2. [antikvár]

E SZAMUNK ELE KI A TE ISTENED? Hívők és nem hívők ezt kérdezhetik egymástól: Ki a te Istened? A hitetlen ezt mondhatja a görög bölccsel, Xenophanésszel: nem Isten teremtette az embert a maga képmására, hanem az ember alkotja istenét a saját képmására. Szakemberek megmutatták: a görög bölcs nem akarja tagadni az istenséget, csak az antropomorf (emberszabású) istenképet bírálja, amikor ezt mondja: „Ha a lovaknak kezük lenne, és rajzolni tudnának, ló formájú isteneket rajzolnának." Látszólag tehát Xenophanésznek, nem pedig a Bibliának van igaza. Végig a századokon át sok-sok torz istenképet alkottak még a keresztények is. Az ószövetségi próféták harca a bálványimádás ellen ma is időszerű: a modern ember is - sokszor a keresztény is - aranyborjút farag: a Pénz, a Hatalom, a Szex, egy személy vagy a művészet (a művésziíró saját alkotása) a bálványisten. De az is igaz, hogy az ateista, az istentagadó nemegyszer a saját alkotta istent veti el, mert még nem ismerte fel az igaz Istent. AII. vatikáni zsinat az egyház és a modern világ kapcsolatával foglalkozva „korunk legsúlyosabb tévedései" közé sorolja az ateizmust (Gaudium et spes, 19). A zsinati okmány leírja az ateizmus válfajait, és rávilágít gyökereire, majd a bölcseleti ateizmussal foglalkozik (20), végül (21) az egyház magatartásáról írva, a következő megjegyzéseket teszi: „Az egyház igyekszik [mégis] felderíteni, hogy az ateisták gondolatvilágában mik az istentagadás mélyebb okai. [ !Az egyház álláspontja az, hogy Isten elismerése egyáltalán nem ellenkezik az emberi méltósággal, minthogy e méltóságnak éppen az Istenben van az alapja, és őbenne válik tökéletessé. [ [Az ateizmus ellenszerét egyrészt a megfelelően előadott tanítástól, másrészt az egyháznak, illetve tagjainak kifogástalan életétől kell várni." Az okmány ezután beszél arról, hogy az egyháznak és tagjainak állandó tisztulásra van szüksége. Az előbbiek értelmében igen lényeges az, hogy a tanításban és a keresztények életében milyen istenkép jelenik tneg. E téren is tisztogatásra van szükség. A hitnek „termékenynek kell bizonyulnia, átitatva a hívők egész életét, még a profán életét is, továbbá igazságosságra és szeretetre kell indítani őket, főleg a kisemmizettek iránt." Végül a zsinat a párbeszédet és az együttműködést ajánlja a hívek és ateisták között, és az emberi személy jogainak - így a vallásszabadságnak is - biztosítását kéri az állami vezetőktől. Francis Jeanson, Sartre volt hitetlen barátja. Egy hitetlen hite c. írásában így vall: „Hiszem, hogy nincs Isten, sem ördög, az embereken túl; nincs Jó, se Rossz, se Igaz, se Hamis Hiszem, hogy minden val- ¦ , ( 1 í,'l ' I 11 V 145