Élet és Tudomány 1966. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

A gondjaiba merült nőnek eszébe juthatott valami, mert körül sem nézve hirtelen lelépett a járdáról. A tehergépkocsi vezetője hiába rántotta el a kormányt, hiába taposott rá teljes erejéből a fékpedálra — a balesetet már nem tudta megakadályozni. A soíőrfülkének egy kis kiálló része súlyos sebet ejtett az áldozat homlokán. Nem tudhatjuk, hány gondolat fordult meg e pillanatban a gépkocsivezető fejében. Gondolt-e egyáltalán arra, hogy az áldozatnak segítséget kell nyújtania, vagy csak az járt az eszében, hogy a maga bőrét mentse? Továbbhajtott, és talán ez tette a szerencsétlenséget halálos kimenetelűvé, és juttatta őt magát börtönbe. A nyomozás ugyanis bebizonyította, hogy a baleset bekövetkezéséért nem őt terheli a felelősség, annál inkább bűnös a segítségnyújtás elmulasztásában. Az ilyen lelketlen gépkocsivezetők elfogását, elítélését mindenki jogosan elvárja. De hogyan lehet nyomára bukkanni a gázoló autónak? Hogyan lehet a bűnt bizonyítani? Hiszen a tettes a helyszínről azonnal eltávozik,' mégpedig gyors járművön, és a nyomok eltüntetésére is mindent megtesz! A kriminalistáknak régi elve: »-A helyszín beszél, csak meg kell szólaltatni!« Nos, a közlekedési baleset helyszínét nem is olyan nehéz megszólaltatni, mint ez az első pillanatban látszik. A balesetkor nagy erők működnek, ütődési (»statikai«) és csúszási, dörzsölődési (>KÜnamikai«) nyomok keletkeznék, alkatrészek törnek, üveg- és zománcszilánkok pattannlak le. Nyomok maradnak a járművön, az úttesten, a kerítésen, a kilométerkpvön, a sorompón, a villanyoszlopon, hiszqn a baleset során biztosan nekiütközik valaminek a kocsi. Az áldozat ruházatán, testén ugyancsak ott vannak a baleset nyomai. A mi esetünkben például a perdöntő bizonyíték az a parányi lakkszemcse volt, amelyet a sérült fejsebében talált a sebészorvos. Igaz, hogy nem kis munkát kellett elvégezni, amíg ez a kicsiny, de fontos bűnjel a bíróság asztalára került. A helyszínre érkező nyqmozók először a futófelület — a kerekek — árulkodó nyomainak földerítéséhez fogtak hozzá. Ezek a gépkocsi típusát és' sebességét árulják el. Hogy az értékes keréknyomok megmaradjanak, rögzítik őket. A kemény útburkolaton keletkező felületi nyomról a »lenyomatról« — méretarányos fényképeket, a talajon létrejövő »benyomatról« pedig gipszöntvényt készítenek. Ezekről a nyomszakértő — aki a legkülönbözőbb járművek műszaki adataival, sőt jellegzetes nyomainak mintáival is rendelkezik — megállapíthatja, hogy milyen gyárt- 1443