Theologiai Szemle 1988/5. [antikvár]

FABINY TIBOR: István király emlékezete (Az előadás elhangzott az I. István király halála 950. évfordulója alkalmából 1988. július 4-én tartott, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának ünnepi ülésén) István király emlékezete I. István király halála 950. évfordulója alkalmából a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a tagegyházai ünnepi ülést tartottak 1988. július 4-én az MTA Zenetudományi Intézetében. A megemlékezés, amelyen az egyházi és társadalmi élet kiemelkedő személyiségei vettek részt, dr. Tóth Károly református püspöknek, az Ökumenikus Tanács elnökének a köszöntő szavaival és megnyitójával kezdődött. A z ünnepi beszédet dr. Fabiny Tibor egyháztörténész, az Evangélikus Teológiai Akadémia professzora tartotta. (Az ő előadását közöljük.) Dr. Paskai László bíboros és a Magyar Katolikus Püspöki Kar nevében dr. Kacziba József püspök, a Szent István Emlékbizottság nevében dr. Kardos József történész mondott köszöntő szavakat. A megemlékezést Faragó Laura és a Laudise Kamarakórus által előadott énekszámok tették színessé. Az együttlét dr. Tóth Károly püspök zárszavával, dr. Nagy Gyula evangélikus püspök-elnöknek, az Ökumenikus Tanács alelnökének az imádságával, valamint a Himnusz eléneklésével zárult. * Van-e aktuálisabb nemzeti problémánk, mint magyarságunk fennmaradása és az európai államok jövőjébe való beilleszkedése? Az új ezredforduló küszöbén azért tiszteleg népünk egy emberként államalapító István királyunk emléke előtt, mert a keresztyénség első ezredfordulóján az ő történelmi tette létkérdésünk e kettős zálogát: nemzeti integritásunkat és európai identitásunkat biztosította. Mert az Országépítő — Kós Károly nevezte őt így — a legkorszerűbb eszközökkel kölcsönös viszonyt teremtett olyan tényezők között, mint magyarság és Európa, egyház és állam, gazdasági és társadalmi haladás. Személye és alkotása nagyszerű szintézise volt az ethica publica-nak — ami mai szóval a politikum — és az ethica solitartia-nak, amit theologicumnak vagy akár pietásnak is mondhatnánk. A Magyar Tudományos Akadémia közeli kongresszusi termében alighogy lezajlott az a gazdag tartalmú kétnapos tudományos ülésszak, amelyet a Történettudományi Intézet, a Magyar Történelmi Társulat és a Római Katolikus Püspöki Kar közösen rendezett. Előadásai nemsokára nyomtatásban is megjelennek. Mi indokolja, hogy a magyar népnek mintegy negyedét kitevő protestantizmus az orthodox egyházzal karöltve most külön is ünnepi ülésre jöjjön össze? Valóban külön értékelést igényel Szent István személye és műve? Előadásom első felében erre a kérdésre irányítom a figyelmet