Valóság 1999. június [antikvár]

DRÁBIK JÁNOSMagánpénzrendszer vagy közpénzrendszerA világot veszélyeztető globalizációval nem az a baj, hogy az egész földgolyót átfogó folyamat, hanem az, hogy a magánkézbe került monetáris hatalmat és a pénzvagyon-tulajdonosok kamatszedési monopóliumát teszi globálissá. Ki kell mondani, hogy a fejlett nyugati világ pénzrendszere rossz, a benne működő kamatmechanizmus világszerte és országokon belül is folyamatosan, egyre igazságtalanabbul újraosztja a javakat, növeli a szegénységet meg a munkanélküliséget, s milliók mérhetetlen szenvedésével jár. Ez a rendszer nem azért teijedt el, mert jó, hanem mert remekül szolgálja kialakítóinak határokat és korlátokat nem tűrő gazdagodási és hatalmi igényeit. A fejlett ipari országok lakói nem e magán-pénzmonopólium miatt, hanem ennek ellenére élnek még viszonylagos jólétben. Egyelőre.A kamatszedő magánpénzrendszerben élő államok már elveszítették a pénzkibocsátás és a nemzeti valuta feletti ellenőrzési jogukat. Erről a jogról a következőket mondta Abraham Lincoln, az Egyesült Államok egykori elnöke: A kormánynak kell megteremtenie, kibocsátania és forgalomba hoznia minden szükséges pénzt és hitelt, hogy kielégítse a kormány kiadási és a fogyasztók vásárlási igényeit. A pénzteremtés és -kibocsátás privilégiuma nemcsak a kormány legfontosabb előjoga, hanem egyben a legnagyobb alkotási lehetősége is. Ezen elvek elfogadásával kielégíthető a már régóta áhított igény egy egységes közvetítőközeg iránt. Az adófizetők óriási összegű kamatokat takaríthatnak meg maguknak. A közfeladatok finanszírozása és az államkincstár irányítása gyakorlati igazgatási feladattá válik. A pénz többé nem ura, hanem szolgálója lesz az emberiségnek."^Egy másik hajdani amerikai elnök, Thomas Jefferson így nyilatkozott a magánpénzrendszerrel való visszaélésről: Polgáraink nem látják világosan bajaink igazi okát. Mindennek tulajdonítják, kivéve igazi okozójának, a bankrendszemek. Őszintén hiszem, hogy a bankok veszélyesebbek, mint a fegyverben álló hadseregek. Olyan pénzek elköltése befektetés címén, amelyeket majd utódainknak kell megfizetni, nem egyéb, mint nagy tételben szerencsejátékot űzni jövőnk rovására."^(A kamatmentes pénzrendszer geselli modellje) A kamatszedő magánpénzrendszer két legsúlyosabb fogyatékossága: egyrészt a kamat és kamatos kamat mechanizmusa működik berme, másrészt közérdek helyett a pénzvagyon-tulajdonosok szűk csoportjának a magánérdekeit szolgálja. A tartós megoldást a felesleges kamatmechanizmus teljes kiiktatása és a kamatmentes közpénzrendszer bevezetése jelentené, ahogyan azt Silvio Gesell kidolgozta. Ő abból indult ki, hogy a pénz közmegegyezés tárgya, s állami törvényhozással újraszabályozható. Olyan pénzrendszert kell bevezetni, amely nem teszi többé lehetővé a veszteség nélküli pénzfelhalmozást. A pénztulajdonos ezáltal hasonló helyzetbe kerülne, mint bármely más árunak a tulajdonosa: minél előbb túl kell adnia áruján, ha el akarja kerülni a veszteséget. A geselli új elvű, szabad pénz forgását nem kamat, hanem használati díj szedése teszi lehetővé. A pénzkibocsátó kincstár vagy valutahivatal a hagyományos pénzt új, forgásbiztosított, azaz használati díjjal terhelt pénzre cseréli ki. Ezt követően szükség szerint szabadpénz-banlqegye-ket állít elő, amelyeket átad a kormánynak forgalomba hozatal végett. A kincstár