Vasi Szemle 1997/1. [antikvár]

Bariska István* KÖZÖS MÚLT, KÖZÖS SORS A KISÁLLAMISÁG CSAPDÁJA? BEVEZETES A m m cím, azt hiszem, világos. Benne van, hogy a térséget saját közös múltja nem ereszti. Benne van az is, hogy sorsa - azaz jövője - a sokféleség közös, lehetséges nevezőjén múlik. Egy olyan térségben, melyet nemcsak soknemzetiségű és sokvallású volta, hanem a kisállamiság is jellemez. Közép-{Kelet}-Európáról van szó, amelyet Szűcs Jenő a terjeszkedő Nyugat és Kelet közé szorult „köztes régiónak" nevezett az újkor hajnalán. De defenzív régiónak" is, mert a térség államalapító társadalmai (lengyelek, csehek, magyarok) mintegy beleszorultak ebbe a keretbe.' Azt sem rejti véka alá, hogy a második világháború után kísérteties módon ugyanitt jelölték ki „az éles gazdaság- és társadalom-szerkezeti demarkációs vonalat".Európa azon feléről van sző, amely rendkívüli alkalmazkodó készségről tett a történelem során tanúbizonyságot. Tulajdonképpen egy olyan túlélési képességről is egyben, amelynek birtokában a hosszú török vagy szovjet jelenlét ellenére is inkább megerősítette a térség európai identitását, semmint gyengítette volna. Szó van továbbá an'ól a Közép-Európáról, ahová hol Nyugat felől (keresztény állam, feudális állam, perszonálúnió, polgári állam stb.), hol pedig Kelet felől (társadalmi és uralmi technika, török hódítás, szovjet övezet kiterjesztése stb.) exportálták a modelleket. Egy dolog bizonyosnak tűnik ebben a közép-kelet-európai térségben: az, hogy a mindenkori modernizáció és az attól való eltérés elég jől tetten érhető. Ezt vizsgáljuk néhány szempont alapján múltunk példáin és sorsunk esélyein. 1 Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. In: Bibó emlékkönyv, Bp. 1991, I. köt. 206. o. 2 Uo. 164. o. * Bariska István írásának megjelentetését támogatja a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület (TIT). Köszönjük! (A sz.erk.)