Vigilia 1991. december [antikvár]

Részlet: "Mily szép remények vannak kötve egy most született kisded életéhez! Csodálkozhatunk-e, ha egy anya megszülvén gyermekét elfelejti szülése fájdalmait, mert mint Üdvözítőnk mondá: ember született a világra? Oh, mit nem vár mindent egy anya csecsemőjétől! Életének minden reménységét ezáltal véli megvalósulni; látja előre, mint fog e kisded neki egykor vigasztalása lenni nyomorúságaiban, segítsége munkáiban, gyámolója öregségében. Csodálkozhatunk-e tehát ha egy előkelő gazdag család is vigad, ha örököse születik százados hírének, nevének, hatalmának, gazdaságának. Csodálkozhatunk-e, ha népek, nemzetek örömünnepet ülnek midőn fejedelmöknek utóda születik. Igen, egy most született kisdednek bölcsője roppant reményeket ringat, mert két világ polgárát födi, két e jelen - és egy jövendő élet sok reményeivel."