Zempléni Múzsa 2019. nyár [antikvár]

Részlet:HARSÁNYI LászlóFénypontok a homálybanUgy-e, könnyen adsz tüzet az utcán, / Ugy-e meg se gondolod, ugy-e rögtön el is felejted:/Ilyen könnyen adhatsz másnak is az életedből, /Ilyen könnyű, látod a boldogságé' Szép Ernő írta e sorokat Élő szó c. versében, 1940-ben.^ 1938 második felétől sok - bár korántsem valamennyi - zsidó vallású, majd később az úgynevezett második zsidótörvény nyomán zsidó származásúként meghatározott művész számára vált világossá, hogy addigi élete, művészi pályája akár véget is érhet. Az első zsidótörvény {1938. évi XV. tc. a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról) nyomán létrejött a Színművészeti és Filmművészeti Kamara (más néven a színészkamara), amelybe zsidó művészt csak a kamarai létszám húsz százalékáig11 ./ ^1 ' 1 Iiii I'vettek fel.^ Akiket nem vettek fel a színészkamarába, azok új szerződést már nem kaphattak a színházakban. A néhány hónappal később megszületett második zsidótörvény {1939. évi IV. tc. a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról) már hat százalékban korlátozta a zsidónak minősített állampolgárok kamarai és munkavállalási arányát az értelmiségi pá-j i' I ilyákon, ezek között a színházi területeken is. Állástalanná lettek ily módon azok a színészekjji í' 'és színházi zenészek, akik nem kerültek be a Színművészeti és Filmművészeti Kamarába, továbbá azok is, akik átmenetileg kamarai tagok lettek, és esetleg azok is maradtak 1944 áprilisáig (amikor minden zsidónak minősített színészt kizártak), de a zsidótörvények korlátozó rendelkezései nyomán színházi szerződést már nem kaptak.1938-tól kezdve a zsidótörvényeknek az érintettek számára katasztrofális hatása enyhítésére, az állástalanná válók megsegítésére olyan intézmények, programok születtek, mint például az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció). A Hevesi Simon^ neológ rabbi javaslatára és elnökletével 1909-ben megalakult OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) csatlakozott ezekhez a kezdeményezésekhez, és meghirdette a zsidó művészek átfogó segítését célzó programját: a Művészakciót. Az OMIKE Művészakció tevékenységéről korábban beszámoltam, egyebek mellett e lap hasábjain.'*Az így emberi-szakmai válságba kerülő előadóművészek száma nem ismeretes. Mivel nem tudni pontosan, hogy hány művészt érintettek a jogfosztó törvények, azt sem lehet nemhogy teljes körűen, de reprezentatív módon sem bemutatni, hogy az érintettek közül ki milyen módon próbált továbbra is fellépni, pénzt keresni, egyáltalán hogyan próbálta túlélni az 1939 és 1945 közötti éveket. A kevés számú forrás (újságcikkek, naplók stb.) csak töredékes ismereteket közöl arról, kik és hogyan próbáltak segíteni - az OMIKE Művészakció létrehozásán kívül - az áUásukat vesztett színészeknek, zenészeknek. A keresés részbeni lehetőségét éppen az OMIKE-ben szereplő művészek nevének ismerete hozta el. Hiszen ők bizonyítottan" mindannyian zsidó mivolrnk miatt váltak kirekesztetté, állástalanná. Kényszerűségből csak ezekre a névsorokra alapozva (ami persze több száz nevet jelent) kénytelenek vagyunk