99 kímélő étel 33 színes ételfotóval [antikvár]

"Írjál már egy jó fogyókúrás szakácskönyvet!" - nyaggat évek óta gömbölyű-jókedvű barátnőm, aki imád enni, remekül süt-főz, újabb és újabb ételeket talál ki családja, barátai, és persze elsősorban a maga gyönyörűségére. Mindent tud a táplálkozási piramisról, a reformkonyháról, figyelemmel kíséri az új irányzatokat, fáradhatatlanul böngészi a gasztronómiai folyóiratokat, rendszeresen nézi, sőt videóra veszi a televíziós főzőműsorokat, egyszóval élvezi, amit csinál. Olykor azonban teljesen váratlanul fejest ugrik valamelyik csalhatatlan, jobbára koplalós-szigorú fogyókúrába, le is ad jó néhány kilót, aztán szép lassan, némi lelkiismeret-furdalással visszatér imádott receptjeihez és persze, korábbi súlyához, viszont újra nevet a szeme - és kezdődik az egész elölről. Ugye, ismerős a képlet? Vagyunk egy páran, akik folyamatosan ugyanezekkel a gondokkal élünk-küszködünk. Mindennek ellenére vagy talán éppen ezért, nincs szándékomban fogyókúrás szakácskönyvet írni. Értelmetlennek tartom, hogy nem csekély áldozat árán, gyors csodákban reménykedve, főként a "hogyan ne együnk" receptje alapján hirtelen lefogyjunk, majd gyorsan visszahízzunk (gyakran többet, mint amennyitől megszabadultunk). Olyan szakácskönyv gondolata viszont régóta foglalkoztatott, hogyan lehetne kiegyensúlyozott, egészséges, kímélő étrenddel jobb testi-lelki állapotba hozni magunkat és azokat, akik a mi főztünket eszik - mert értük is felelősséggel tartozunk. Hogyan lehetne az energiabevitelt, azaz a kalóriákat csökkenteni, és lassan, de tartósan lefogyni, ideális súlyunkat elérni anélkül, hogy kedvelt ételeinkről, ízeinkről le kellene mondanunk. Mert enni jó, nagyon jó!