Christmas is a feeling [antikvár]

CJ Karácsony. Ha becsukom a szemeimet és karácsonyra gondolok, gondolataimban egy hóval borított fakunyhó jelenik meg, melynek kandallójában tűz ropog és meleget ad. Érzem a nagy, feldíszített fenyőfa illatát. Látom az izgatott gyermekeket kipirosodott arcukkal és hallom a háttérben a halk, békés karácsonyi énekeket. A tévé kikapcsolva. Mindenki az asztal körül ül és az elmúlt hónapokról beszélgetnek. Lopott pillantások a nagy fáradsággal becsomagolt ajándékokra a karácsonyfa alatt. Izgatott várakozás, hogy új tulajdonosukhoz kerüljenek. Pont ilyen a karácsony, nem igaz? Ha kinyitom a szemem és a karácsonyi emlékeimre gondolok, gondolataim időutazásra visznek. Pontosan emlékszem arra, hogy mennyire izgatott voltam, amikor a Jézuskát vártam és megszólalt a csengettyű. Nálunk otthon ez volt a jele annak, hogy a karácsonyi ajándékok a fa alatt vannak. Mennyire szerettem gyermekként összeírni kívánságlistámat a Mikulásnak. Nem törődtem azzal, hogy vajon Jézuska jön-e vagy a Télapó. Mindkettőjüket csodálatosnak tartottam. Amikor elköltöztem otthonról, szenteste természetesen mindig meglátogattam szüleimet. Fiatalként a karácsonyi érzések inkább csak arra korlátozódtak, hogy gyorsan megkapjam az ajándékokat, hogy végre távozhassak az »unalmas« családi összejöveteltől. Ma, hogy szüleim már nem élnek, mindent megadnék azért, hogy legalább még egy karácsonyt velük tölthessek. Legyen az akár még unalmas is. Minél idősebb lettem, annál kevésbé lettek fontosak a karácsonyi ajándékok. Minden évben újra és újra megbeszéltük a barátokkal vagy partnerekkel, hogy nem ajándékozunk egymásnak semmit karácsonyra. Persze ezt alig tartotta be valaki. Engem ez azért zavart nagyon, mert én mindig csak azért vettem valamit, hogy azért legyen nálam ajándék arra az esetre, ha valaki mégsem tartja be a megállapodást. Ma a karácsonyt megint másként látom. Még ha a hóval fedett fakunyhó képe sosem vált valósággá, a »karácsony« érzete mégis megmaradt. Csak más lett. Ajándékot már csak nagyon keveseknek vásárolok. Néha idegeneknek is, akik egy egész éven át elviseltek (például a postásnak, akit mindig meglesek, nehogy elmulasszak egy csomagot). Ha mégis úrrá lesz rajtam az »ajándékozási láz«, akkor öntött illatos gyertyákat veszek vagy magam készítek illatosító spray-ket.