Életmentő könyv [antikvár]

Ajánlás Emlékszem, gyerekkoromban miiyen sokat játszottuk, hogy „gólya viszi a fiát". Keresztbe tettük a kezünket, egymás csuklójába kapaszkodtunk, egy társunk meg ráült a kezünkre, hogy énekelgetve ide-oda cipeljük. Élveztük az erőnket, hogy képesek vagyunk egymást felemelni, és elvinni egyik helyről a másikra. Később, már gimnazista koromban, tornaórán egy lánynak kifordult a bokája. Nem tudott ráállni, segítenünk kellett. Próbáltuk támogatni, így-úgy megemelni, de nem ment. Akkor eszünkbe jutott a megoldás: gólya viszi a fiát. Összekapaszkodtunk, és így vittük be az öltözőbe. Ahogy az Életmentő könyvet olvasom, ez az emlék bújik elő a múlt homályából. Mert a függőn is csak így lehet eredményesen segíteni: összefogva, összekapaszkod-