Hálók [antikvár]

Második alkalommal lépnek a szakmai nyilvánosság elé az ELTE Bölcsészettudományi Karának néprajz szakos hallgatói, s erre ezúttal is egyik tanáruk születésnapja teremtett alkalmat. Szilágyi Miklós idén töltötte be hatvanadik életévét, s ahogy azt bárki, aki ismeri, tapas2tól-hatja, korát meghazudtoló frissességgel dolgozik: kutat, gyűjt, ír, szerkeszt, tanít, véleményez, vállal résíl intézeti és közéleti feladatokban. A szakma testes tanulmánykötetet állított össze tiszteletére, amely várhatóan rövidesen megjelenik. Néprajz szakos hallgatói viszont úgy gondolták, ök is megteszik a magukét, s vállalták azt a szokványosnak egyáltalán nem mondható munkát, ami e kötet létrehozásával járt. A dolgozatok többsége - ahogy az lenni szokott - szemináriumok keretében készült. Egy részüknek Szilágyi Miklós volt első véleményezője, témavezetője, mások talán függetlenebbek voltak személyétől. Szerzőiket viszont mindenképp összefűzi az, hogy egyetemi éveik során részt vettek az ünnepelt óráin, szakmai igényességet, módszerességet, forráskritikai érzéket és ami talán a legfőbb, szemléleti alapokat tanulhattak tőle. A választott témák széles köre a szerzők változatos érdeklődésén túl ugyancsak kapcsolódik az ünnepelthez; hiszen a táplálkozás, a vadászat, a település, a közlekedés, társadalomnéprajz, a népszokások, illetve irodalom és népi kultúra határvidéke hosszú pályafutása során egyaránt foglalkoztatta Szilágyi Miklóst. Talán szembetűnő, hogy mennyire hangsúlyos a történeti források megsícólaltatásának igénye (süteményeskönyv, babonaellenes irodalom, liturgikus könyvek), de ez nem szorítja háttérbe a saját gyűjtés feldolgozását sem (települési viszonyok, keresztelés! szokások, kerékpározás). A szakirodalom illetve a források összegzését, forráskritikai gondolatmenetet ugyancsak találunk a dolgozatok között. Nem vezetjük félre az olvasót, ha azt mondjuk, hogy mindegyik dolgozat szerzője igyekezett az új gondolatokra, ötletekre fogékonyan közelíteni témájához, és ez feljogosít arra a reményre, hogy az itt közölt eredményeket a további lépések majd gyarapítani fogják. Jómagam ugyancsak egyetemista voltam, amikor először nyílt alkalmam Szilágyi Miklóssal találkozni. Szemináriumi dolgozatunkat készültünk továbbfejleszteni az OTDK-ra Szaivas Zsuzsával a magyarországi halászcéhekről, amikor Gráfik Imre ajánlására felkerestük őt munkahelyén, a szekszárdi múzeumban. Tanácsokat, ötleteket, szakirodalmat kaptunk, de mindenekelőtt azt az élményt, hogy egy nálunk húsz évvel idősebb kutató, akkor éppen a Tolna megyei múzeumi szer-