Kékfrankos [antikvár]

Részlet a műből:"Dr. Nagy Istvánagrárminiszter Minister of AgricultureTisztelt Olvasó!A szüret nem lehet szomorú" - írta Illyés Gyula naplójegyzeteiben. Évszázados, csintalan" és gyászoszlató" magyar hagyományról elmélkedett a szerző egykor. Aztán jobb és rosszabb esztendők váltakoztak a szőlőhegyeken. Telt az idő, s egyre nagyobb keletje lett a hazai gondűző itókának. Az író 1962-ben rótt sorai után négy évtizeddel, az ezredfordulót követően egyre népszerűbb és kapósabb lett a kékfrankos. Mind nagyobb érdeklődéssel fordult e szőlőfajta nedűje felé a borszerető közönség. Nemzetközi színtéren is egyre nevesebbé vált, ami mesterembereink tudását és kitartóan szorgalmas munkáját dicséri.Borászaink és zamatos portékáik sikeréhez - büszkén mondhatom - hozzájárult a megújult jogi s szakigazgatási környezet is. Hiszen a nemzeti kormány 2010 óta mind több energiát fordított arra, hogy az ágazat jövendője egyre biztosabb legyen. Könnyített a termelők terhein és javított a rendelkezésre álló feltételrendszeren. Támogatta azokat, akik komoly hivatástudattal érlelték pincéikben a bort. Örömmel nyújtott segédkezet azoknak, akik e jellegzetesen közép-európai venyigében nagy lehetőséget láttak. Mert sok hozzáértő ember bölcs gondolata volt, hogy a honi borászat egyik jellegzetes termékévé nőhet ez az ízletes kék fajta.Ezért aztán hiába ösztönözte 2016-ig az Európai Unió az ültetvénykivágást, a magyar agrártárca hitt a hazai borkészítés jövőjében. Cselekvően istápolta a minőségi munkát, s gyümölcsét, a nívós magyar bort. Az agrártárcára ezután is számíthat mindenki, aki Magyarország nimbuszát ezen a területen kívánja öregbíteni.Jó böngészést kívánok minden borkedvelő olvasó számára!"