Mindennapi kenyerünk [antikvár]

Ugyan mit adhatnál azoknak, akik a szívednek a legkedvesebbek? Olyasfélét, amire szükségük van, amiből mindig tudják, hogy fontosak számodra, amit sohasem lehet megunni, ami nap nap után mindig új öröm? Mi az, amivel elbűvölheted barátaidat, kényeztetheted családtagjaidat? Amivel ellenségeidet is lekenyerezheted? Mi más lehetne ez, mint a magunk sütötte kenyér. Amit nem csupán a válogatott, elsőrendű alapanyagok, a személyre szóló ízesítés tesznek egyedivé. Kezünk érintése dédelgeti a tésztát, a cipót formába simogatja. A lágy kenyér illata belengi a konyhát, s szétárad egész otthonunkban, akár a szeretet. Amint a kés hegye keresztet rajzol a veknire, a fényes héj megroppan az él hasításától, újra s újra érzés tölti el az asztal körül ülőket: a MI KENYERÜNK.