Nyitottan a világra [antikvár]

ELÖLJÁRÓBAN Értékelem azokat a gesztusokat, amelyek az utóbbi néhány évben felém irányulnak. Legyen az egy kozmetikai cég reklámszerződési ajánlata, vagy éppen felkérés egy könyv megírására. Nekem magamtól ilyesmi soha nem jutott volna eszembe. Szó sincs arról, hogy hatvannyolc évesen bármilyen termék arca szerettem volna lenni - kicsit sem! És olthatatlan írói közlésvágy sem él bennem. Pontosan látom a nehézségeket - a reklám esetében a korom miatt az esztétikai kérdéseket. A könyv esetében pedig a speciális szakmai hiányosságokat. De mindkét felkérést gesztusnak élem meg, ami felém, és rajtam keresztül áttételesen a korosztályom felé irányul. Abban a korban és társadalomban, amelyben felnőttem, elképzelhetetlen volt, hogy egy cég idősebb embert válasszon a reklámkampányához. Ami pedig a könyvet illeti: nem vagyok sem művész, sem világraszóló celeb, tehát egyáltalán nem természetes, hogy könyv jelenjen meg rólam. De szívesen fogadtam ezeket a gesztusokat, és szívesen élek velük. A nyilvánosságra mindig szükségem volt, de mindig átgondolom a szerepléseimet. Nem teregetem ki a magánéletemet, ugyanakkor igyekszem a lehetőségekhez képest őszinte lenni. Ügyelek arra, amit a népszerű orosz táncdalénekes, Pugacsova találóan