Tavaszi bőségtál [antikvár]

Hagyományos izek új köntösben Komoly missziót, embert próbáló feladatot vállal magára az alig egyéves Erdélyi Konyha, a legnagyobb példányszámú magyar nyelvű folyóirat lelkes csapata, mikor útjára bocsátja 2011-es recepteskönyveinek sorozatát, melynek ez az első kötete, melyet kezébe vehet a Kedves Olvasó. Miért nehéz a feladat? Nos, minden gyakorló háziasszony bizonnyal egyetért velem, ha kijelentem, hogy sokszor egy-egy étel előkészítése, a hozzávalók beszerzése és maga a főzés vagy sütés kevesebb gondot okoz, mint naponta kitalálni, mi is kerüljön a család asztalára. Régebben, főleg a paraszti háztartásokban az éves ritmust megadta az évszakok változása. Ahogy sorban zsendülni kezdtek, majd szedhetővé váltak a zöldségek, beérett a gabona, a sokféle gyümölcs, vágósúlyba kerültek az élőállatok, már magában megszabta a családok étrendjét. Ma az emberek egyre jelentősebb aránya városon lakik, élelmét nem maga termeli, termeszti meg, hanem a kereskedelemre szorul. Való igaz, hogy mióta ledőltek a vámsorompók, azóta a beszerzési lehetőségek soha nem látott méretekben kibővültek, pénztárcánk vastagságától függően szinte bármihez hozzájuthatunk, ám ez sokszor nemhogy könnyítené, hanem még inkább megnehezíti a ház asszonyának dolgát. - Mit is főzzek? - merül fel nap mint nap a dilemma. Hiszen nemcsak az anyagiak szabnak korlátokat, hanem az adott háztartás tagjainak sokszor eltérő igénye, ízlése is, nem beszélve arról, ha netán vendég is beállít a házhoz, akit igazi erdélyi vendégszeretettel kívánnak fogadni asztaluknál. Persze, ahogyan egy családon belül sem könnyű megegyezni, egyetérteni időnként a menüben, úgy a magazin szerkesztőségének is komoly fejtörést jelentett, hogyan lehetne megtalálni a törékeny egyensúlyt, megfelelő kompromisszumot, hogy az eredmény az egyre gyarapodó olvasótábor tetszését elnyerje, igényeit kielégítse. Jó néhány, egymásnak időnként ellentmondó szempont, vélemény ütközött a megbeszéléseken. Volt, akinek a hagyományőrzés szentsége lebegett a szeme előtt, így a tradicionális erdélyi ételek minél nagyobb számú szerepeltetése mellett kardoskodott. Sokan viszont az új, izgalmas lehetőségek ismertetése mellett tették le voksukat. Ha már egyszer ennyi minden, eddig ismeretlen, sőt egzotikus alapanyaghoz hozzájuthatunk, adjunk tanácsot ezek ügyes felhasználásához a nemzetközi konyhában már elterjedt receptek, elkészítési eljárások ismertetésével. Felmerültek egészségi szempontok is. Az ételeknek ma már nem annyira laktatónak kell lenniük, mint inkább könnyűnek, de ízletesnek és főként egészségesnek, a receptek kell tükrözzék a korszerű táplálkozási ismereteket is, ez volt néhány munkatárs véleménye. És hát jó volna nem elfeledkezni a húsvétról sem! Felidézni, milyen ünnepi étkeket fogyasztott ilyenkor a nagyszülők, szülők gene-