Vegabudapest [antikvár]

ELOSZOA fél életemet konyhaasztaloknál töltöm. Nemcsak ott eszem, hanem mindent ott csinálok, amihez asztal kell. Kiskoromban ott rajzoltam, ott segítettem a nagymamámnak szilvás gombócot készíteni, ott beszélgettem órákat a testvéreimmel, majd ott tanultam végig a vizsgaidőszakokat. Ha lehetne, valószínűleg ott is tanítanék. Ez a könyv is egy konkrét konyhaasztalhoz kötődik, a Káli-medencében lévő parasztházunk konyhaasztalához. Ott meséltem először tavaly nyáron anyukámnak a könyv alapötletéről, majd ott beszélgettünk, amikor azt éreztem, hogy bár a kiindulópont jó, valami mégsem stimmel - és végül ott kerekedett ki és állt össze a teljes kép. Most nyáron pedig ugyanannál a konyhaasztalnál írtam le azokat a mondatokat, amelyek ezt a könyvet alkotják.A konyhaasztal a számomra legfontosabb dolgokat: a fejlődést és az együttlétet szimbolizálja. Ennek pedig egyik legcsodálatosabb és minden értelemben legtáplálóbb módja az együtt evés. Ezt a nyarat ebben az energiában töltöttem, egy asztalnál ettem és beszélgettem olyan ismert emberekkel, akik vega útjukról, fejlődésükről meséltek. Azt gondolhatnánk, hogy csak egyféle vegetarianizmus létezik, de ezek a beszélgetések megmutatják azt a sokszínűséget, ami nem be-, hanem kiskatulyáz. Ezzel a könyvvel mégsem definíciókat szeretnék gyártani (azokat megtartom a matekórákra), inkább ezeken a történeteken keresztül szeretném közelebb vinni mindenkihez a húsmentes táplálkozás szépségeit, lehetőségeit.A történetekkel együtt felvillan egy pillanatkép az egyébként folyamatosan fejlődésben és mozgásban lévő vega Budapestről. Mint egy polaroidkép a hűtőn, egy megörökített momentum az otthon középpontjában, a konyhában.Számomra ez nemcsak egy könyv, ez egy kezdet. Kiindulópontja annak az energiának, amely nem kirekeszt és elválaszt, hanem sokkal inkább kinyit és összehoz. Egy konyhaasztal, ami köré szabadon odaülhetünk, beszélgethetünk és jókat ehetünk.