'56 Cegléden [antikvár]

Az 1996-os évben a magyarság történetének két eseményére emlékezik: a honfoglalásra 1100 esztendős, és az 1956-os forradalomra 40 esztendős évfordulója kapcsán. A honfoglalásról, mint a magyarság történetének kiemelkedő fordulópontjáról már 100 évvel ezelőtt is fényes külsőségek között emlékeztek meg. A honfoglalás a nemzettudat meghatározó kérdéseként azóta is állandóan jelen van a történeti tudományos vizsgálatokban és a mindennapi tudatban is. Az, hogy az 56-os forradalom sem a tudományban, sem a köztudatban nem játszik a másik említett eseményhez hasonlóan fontos szerepet nem jelentéktelenségének, időbeni közelségének, közvetlenül érzékelhető eredmény nélküli bukásának tudható be. 1957 -- 1989 között ugyanerről az eseményről mást gondolt a magyarság nagy része mint, amit a forradalmat idegen segítséggel leverő és így hatalomra kerülő egypárt hivatalos értékelése és házi történetírása sulykolt azokba, akik -- önhibájukon kívül - védtelenek voltak a propaganda ellen. Az 1989 óta eltelt évek sem segítettek igazán sokat a "tudathasadásos" állapot gyógyításában - legalábbis a jelen kötet szerkesztőjének szubjektív megítélése szerint. Ennek a jelenségnek szerteágazó okait még csak érinteni sem lehet egy előszó keretében, arról nem is szólva, hogy a szerkesztő képességei sem lennének elegendők ehhez. Mindezek felismerése vezetett oda, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel segíteni próbáljuk az események, az azokban résztvevő emberek, valamint tetteik és indítékaik megismerését és ez által az olvasó számára lehetővé tegyük az önálló véleményalkotást. Ez a szándék meghatározta a most kézbeadott kötet szerkezetét, de gyűjtőmunkánkban már korábban is jelen volt. Ezt a gyűjtőmunkát 1989 óta végezzük. Azóta, hogy az egykori résztvevők a közvetlen veszélyeztetettség érzése nélkül, nyilvánosan is felidézhetik emlékeiket. Az utókor, a kívülálló hajlamos egyszerűsíteni, hősöket, áldozatokat, vétkeseket, követendő és elítélendő példákat állítani az egykori élő személyekből. (Közülük számosan ma is közöttünk élnek -- szerencsére.) Kötetünkben az az ember áll elénk személyesen, akinek tetteit, és a hozzá hasonló sok személy tetteiből kihüvelyezhető tendenciákat a történetírás az általánosítás szintjén értékeli. A múzeumi gyűjtemény és ebből következően a nyilvánosság számára elmondott emlékeik most lehetővé teszik, hogy ne csak az általánosítás szintjén, hanem az egyes ember szemszögéből is láthassuk, láttathassuk a történelmet alkotó mozaikszemeket. A szublimált történelem helyett a személy -- a hős, vagy bűnös helyett az ember, aki nem hős, vagy bűnös akart lenni, hanem az adott helyzetből fakadó dolgát végezte -- állhasson előttünk. A kötetben olvasható visszaemlékezések, dokumentumok egy része olykor rövidítve, esetleg az érintett személyek neve nélkül már megjelent a "Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör Értesítője" 1989., 1990. és 1991. évi számaiban, a Ceglédi Hírmondó 1991. június 27-i számában. 1995 októberében a Ceglédi Hírmondó és a Ceglédi Kék Újság hasábjain megjelent felhívás eredményeként a forradalom helyi eseményeinek újabb résztvevői illetve szemtanúi is jelentkeztek, kötetünkben az ő emlékeik is helyet kaptak. Hiányoznak a kötetből a hivatalos szervek - Forradalmi Bizottság, Városi Tanács, rendőrség, karhatalom, ügyészség, bíróságok - levéltárakban őrzött dokumentumai. Ennek egyik oka az, hogy szándékaink szerint a múzeumi kutatás sajátos lehetőségeinek és feladatainak megfelelő, a múzeumban őrzött saját anyagunkat kívántuk nyilvánosságra hozni.