A gyöngyösi kórház története [antikvár]

B evezetőEz a munka, mély a kórház 150 éves történetéből mindössze 17 esztendőt tárgyal, egy kórházigazgatóhoz, Dr. Wiltner Sándor személyéhez kapcsolódik. Dr, Wiltner volt a kórház sorrendben negyedik igazgatója.Igaz, hogy 1848 végétől 1853 elejéig Dr. Homer /Vezekényi/ István helyett Dr, Firkler Antal volt a kórház igazgató főorvosa, de róla, működéséről jóformán semmit nem tudunk.Annyi fennmaradt tevékenységéről, hogy Dr. Homer távollétében -akit 1848 végén a pesti Ludoviceum orvosává neveztek ki - az általa már alkalm.zott hcnaeopatia helyett bevezette a betegek allopatiás gyógyítását, valamint a kórházat meglehetősen szcsnoru viszonyok között adta vissza.A kórház olyan siralmas állapotban volt 1853-ban, hogy - mint Dr, Homer irja l899-es visszaemlékezésében - "a betegek már csak cserépbögréből enyhithették szomjaikat."Amennyibesi a fenti tényt figyelembe vesszük, Dr. Wiltner az intézmény ötödik igazgatója.Ezt a sorrendet azonban sem a rendelkezésre álló irodalom, sem pedig az egyéb történeti adatok nem alkalmazzák, igy én sem vettem figyelembe.Az itt közölt kórháztörténet egyedüli és kizárólagos forrása 1938-től 1955-ig a kórházbizottság elnökének, majd l950-től a kórházigazgatónak az irattára.Az 1938 évet megelőző adatokat Dezséri Bachó László 1938 évben megjelent "A gyöngyösi Alapitványi közkórház története" cimü munkájából vettem.Természetes, hogy egy-egy év krónikája csupán.annyi adatot tárhat az olvasó elé, amennyi az irattárba került, és fennmaradt, és ameny-nylt e sorok irója közlésre érdemesnek tartott.Szándékosan tartózkodtam a visszaemlékezések közreadásától, mert ugy véltem, hogy bár ezzel szegényebb lehet ez a munka, de egy erénye dicsekvés nélkül van: tényanyagra épül.A forrásmunkául szolgáló irattári anyag egyes darabjai ötven éve érintetlenül feküdtek a páncélszekrényben, és feltehetőleg hosszú évekig nem fogja olvasni senki visszakerülésük után sem. Fontosnak tartottam ezért, hogy az iratanyagból a lehető legtöbbet sző szerint tárjak az érdeklődő elé. A célom az volt, hogy feldolgozva ezt az igen érdekes korszakot, felhivjam a figyelmet a hagyományok ápolására, - melyre a 150. évforduló is inspirációt adhat - az egészségügyhöz, és kórházunkhoz való ragaszkodásra.Amennyiben ezt a célomat elértem, ugy munkám nem volt hiábavaló.Gyöngyös, 1988 szeptemberVarga Sándor