A hogyan [antikvár]

Előhang (Csorba Simon László HOGYAN című könyvéhez) Míg Csorba Simon, aki László, szavait hallgattam - arról beszélt éppen, miről szól a mű -, ízlelgettem a könyv címét, s hagytam, hogy szerzője félhangos mondókájának folyófelszínén lebegve, az olvasható tartalmat kikerülve más értelmet nyerjen: hogyan? S lassan nem úgy jelent meg a szó, mint a valaminek az útját-módját keresés kérdőszava, a miként szinonimája, a házilagos készítések csínját-bínját bemutatni ígérő kézikönyvek vastagon szedett főcímkezdete, hanem mint egy kétkedő csodálkozás, reményteli hitetlenkedés, óvatos fellélegzés, no, hát látod; hogyan?! ez igaz? tényleg, hát lehetséges ez? Már azzal a belenyugvással, hogy igen, tényleg, ez itt megszületett. Hogyan lehetséges ez? Megint történeti kérdéssé alakult bennem a módszertani kérdés: mi történt, mik történtek, mi minden kellett, és pont úgy, ahhoz, hogy ez, itt, így létrejöjjön. Ha az előbb azt mondtam, megszületett, akkor mi is volt a vajúdás időszakában? Képzőművészeti testvére is született az írott könyvnek: Ébredés. Eol, fűhárfa, szellőrózsa, angyalhaj, derengés, hajnal, újjászületés, ébredés. Emlékezve az álmokra, már nem az álomban, hanem az ágynemű között, latolgatva a reggel első lépteit, latolgatva a napot, latba vetve az éjszaka tapasztalatait. Valóságosan látni az álomszerű elmúltat, álmosan szemlélni a múló valóságot. Naprakészen a napra készülni, mindennapi újjászületésben. Mi-csoda? Hétköznapi újjászületés? Csorba Simon László könyve újjászületés, hétköznapi szózat a lehetségesről. Csudálatos mutatványpéldány. S a címe a szkeptikus bizakodás másik neve, még nem is cím, hanem előhang. Ha igennel válaszoltunk, a nehezén már túl vagyunk. A többi módszertan és technika kérdése. Erről szól a könyv. De a könyv, maga, megtestesülés, hirnök, elő-hang. Budapest, 1999. június 7. Ludvigh Károly