A jászsági zsidóság emlékeiből [antikvár]

Előszó - hogyan is készült Amikor közelgett a holokauszt 70. évfordulója, arra gondoltam, itt az idő, hogy a jászberényi zsidóság emlékeit is felkutassam és megörökítsem. Sokan támogatták az ötletemet, így munkához láttam, de hamar rájöttem, a jászberényi zsidóságról nem lehet könyvet írni, csak a Jászság egészével érdemes foglalkozni. A családok keresztül kasul házasodtak, így a rokoni szálak átszövik a kistérségben élt zsidóságot. Az izraeliták vallási élete is sajátos, szintén csak jászsági értelmezésben tárható fel, hiszen egy rabbinátus volt, a mindenkori jászberényi rabbi vezette a Jászságban élő zsidóság hitéletét. így kerekedett ki az a történet, mely itt most olvasható. Nem könnyű olvasmány, s nemcsak a zsidókról szól, hanem arról, milyen is volt az élet a Jászságban 1850 és 1945 között. Nem lehet csak egyként kezelni a történelmet, ezt a korszakot, mégha az izraelita vallásúak kaptak itt nagyobb hangsúlyt. Sok nehézséggel kellett megküzdeni, de sok segítséget is kaptam. Elsőként kell említeni Kertész Tamás könyvtárost, aki Stockholmban él. Ő elkészítette a jászberényi gettóból deportáltak névlistáját, melyben a születési adatok, a szülők neve, a születési hely és a jászberényi lakhely is szerepel, s ez óriási segítséget jelentett a kutatáshoz. Sajnos az interneten már nem olvasható ez a lista, de számomra engedélyt adott a felhasználáshoz. Sok gondot okozott a névváltoztatás. A magyarországi zsidóság hazája iránt mélyen elkötelezett volt. így 1895 után, amikor teljes jogú állampolgárrá emelte őket a törvény, tömegesen magyarosították meg nevüket. Ráadásul volt család, ahol három különböző vezetéknevet választottak a férfiak. így óriási nehézséget jelentett összehozni, hogy ki mely családhoz is tartozott. A megváltoztatott nevekből pedig nehéz azt megállapítani, hogy izraelita vallású volt-e viselője. így e kötet olvasóinak úgy segítek az eligazodásban, hogy dőltbetűsre vettem - az első említéskor feltétlenül -, akiről bizton tudható, hogy zsidó vallású volt. A közreadott adatoknál, ahol halálozási évszámként 1944 szerepel, ott Auschwitz a helység. Aki nem ott hunyt el, azt leírtam, jeleztem. A kisebb településeken felkutatható iratok szinte nincsenek, a megyei levéltárban nem könnyű megtalálni - a szakmai segítség ellenére - a jászsági települések iratai között azokat, melyek a zsidóságról (is) őriznek emlékeket. Az elmúlt 70 év pedig a holokausztot túlélőket is legyűrte. A zsidókra emlékezők kevesen vannak már, így csupán emlékmorzsákat csipegetve lehetett egy-egy történetet feldolgozni. Az egykori temetők és a zsinagógák is az enyészeté lettek. Egyedül Jászapátin áll a zsinagóga épülete, mert raktárként használták. Temetőjük Apátin, Árokszálláson, Alsószentgyörgyön, Alattyánon, Jászladányban és Jászberényben maradt fenn, a többi szintén elpusztult. Szerencsére akadtak sokan, akik egy-egy jó szóval, ötlettel, javaslattal, konkrét névvel vagy történettel ajándékoztak meg, s egyengették azt az utat, melyen haladva sikerült e kötetet megírni. Sok segítséget kaptam a Jász Múzeumtól, a jászsági települések könyvtárosaitól, a helytörténet elkötelezett kutatóitól, de a szakma kortárs művelőitől is. Ez az ív térben Chicagótól Stockholmig és Németországon át vezet. Itt, e helyen is hálásan köszönöm mindenkinek, hogy a maguk lehetőségein belül segítették a munkámat. Kiss Erika