A Kárpát-medence értékei [antikvár]

Részlet: Ajánlás Megpróbálom, amit eddig nem mertem. Leírom, hogyan látom a hazát, a tüzet és a vizet, az embert és a gépet, a munkát, a nótát, meg a halált, egyszóval a világot. Szerintem mindez, amint Szent Pál Athénban megfogalmazta (ApCsel 17,28), majd ahogy a jezsuita tudós Teilhard elnevezte, isteni miliő. A minket körülvevő mindenség túlmutat puszta létén. Fensége némán, de Keresztelő Jánosként hirdeti, utánam, vagy előttem, körülöttem vagy bennem, jön, aki nagyobb nálam (Mk 1,7), közel a Teremtő! A világ, s benne a munkás, az érzékeny szem, a halló fül számára „üzenő-fal", része egy szellemi internetnek, vagyis teológiát hordoz. Ami létezik körülöttünk, az a Szentháromság első személyének, az Atyának nyomát viseli. Szépsége és igazsága láttán illik imádni, no persze nem az elemeket, hanem azok alkotóját. így mondta ezt már Izajás próféta (Iz 1,3) és erről írt Pál apostol (Róm 1,21). Eddig a hittudomány zöme számunkra a legsürgetőbb igazságokkal a megtestesüléssel és a megváltással foglalkozott. A Biblia első olvasatra előkészít Krisztusra, majd bemutatja Őt és országát. Erre épül az Egyház, ezt járja körbe a liturgia, és ez így jó, de úgy érzem az evangéliumi gazdag ifjúnak mondottak nekünk is szólnak: „valami még hiányzik" (Lk 18,22). A művészek, a feltalálók az „elfelejtett" harmadik személynek, a Szentléleknek prófétái. A mérnökök, a kutatók a nemegyszer káromolt Atyaisten választottai. Lényegi egység van a Szentháromságon belül, és az ő „kifelé" áradó szeretet tartja össze a teremtést. Az Egyház papjai, akik a lényeget tanítják nem féltékenykedhetnek a Világ „pap-