A svábhegyi református gyülekezet története 1888-2012 [antikvár]

Előszó és köszönetnyilvánítás Sokakkal egyetemben magam sem tudtam, hogy a svábhegyi református gyülekezet múltja és története milyen régi időkre nyúlik visz-sza. Az előkerült gyülekezeti kehely és a rágravírozott felirat (A Svábhegyi gyülekezeté 1910) igen nagy hatással volt rám: a szakrális tárgy a maga szépségével és kézzelfoghatóságával tanúskodott egy közösség feledésbe merült sorsáról, s a kutató számára ez útrahívást jelent, hogy a fellelhető nyomokból rekonstruáljuk a múltat: mi történt, hogy történt, miért történt. Az első nekibuzdulás nem volt sikeres: kiderült, hogy a források igen gyérek és esetlegesek. Kiderült az is, hogy sok időt, energiát fog igényelni a fellelhető adatok összegyűjtése, és bizonyos töredékesség még így sem lesz elkerülhető. A munkát hosszú időre abbahagytam, amikor azonban a svábhegyi református templom felépült, rádöbbentem, hogy nem halogatható tovább a feladat. Második nekifutásra, Istené a dicsőség, sikerült véghezvinnem a munkát. Magam tudom a legjobban, hogy mely pontokon lehetne még tovább folytatni a nyomozást és a kutatást, de határt kellett szabni, hogy belátható időn belül elkészülhessen a kézirat. S mivel már a svábhegyi gyülekezet újjászerveződése óta is csaknem húsz év telt el, a régi történethez hozzá kellett illeszteni a közelmúlt eseményeit. Ez okozta számomra a legtöbb dilemmát: mivel kezdettől a gyülekezet tagja vagyok, túlságosan közeli, túlságosan személyes ez a téma. Munkám során két lényeges döntést hoztam: mivel széles potenciális olvasói kör megnyerése volt a cél, az olvasmányosság biztosítása érdekében nem alkalmaztam a tudományos közlés formai elemeit (narratíva, szerkezeti tagolás, lábjegyzetek stb.). Ettől függetlenül azonban a főszöveg tartalmazza a megfelelő forráshivatkozásokat, illetve a Függelék dokumentumai és a feldolgozott müvek, források jegyzéke tudományos szinten is relevánssá teszi a müvet. A közelmúlt gyülekezettörténetének összefoglalása esetében azt tartottam szem előtt, hogy a közösség kialakulása, növekedése és aktivitása rajzolódjon ki párhuzamosan a templom épülésével. Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akiknek segítsége nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg (időrendi sorrendben): Kovács Ábrahám professzornak (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) a Skót Misszióra és Andrevví Moody munkásságára vonatkozó tanácsaiért, adataiért; Illés Dávid és Sebestyén Katalin lelkipásztoroknak, valamint Csenki Zsuzsa diakóniai gondnoknak (Budai Református Egyház-