A visszatért Erdély útikönyve [antikvár]

Részlet a kötetből: Nagyvárad. Szent László városa a Sebes-Körös és a Pece-patak összefolyásánál épült. Maga a város keveset őrzött meg múltjából. A fejedelemség korában, hol Erdélynek, hol a töröknek volt végvára. Ütközőpontra épült, tehát sokszor elpusztult. A felszabadító hadjárat során 1692. június 7-én, amikor Heissler Donáth tábornok bevette a várost, egyetlen ép házat sem talált benne. Várad múltja a történelemben él. Püspökségét Szent László alapította. Halála után itt temették el a nagy királyt. Későbbi királyaink közül II. István temetkezett még Váradra, aki a premontrei kanonok rendet telepítette ide. Itt élt Rogériusz mester, a tatárjárás krónikása. Váradon temették el Beatrix királynét, Róbert Károly második feleségét. A Hunyadiak korában Vitéz János került a város püspöki székébe. Ekkor érte virágkorát «az újkor múzsáinak lakóhelye». A körösparti csillagvizsgáló messzeföldön híres volt. A «váradi meridián» kétszáz éven át világfogalom, miképpen ma Greenwich. Dózsa parasztjai 1514-ben felgyújtották a várost, de Zápolya János alatt újra épült.