A voltat nézni kegyelmesen [antikvár]

LECTORI SALUTEM!Aki kézbe veszi Móser Zoltán könyvét, egy vallomással találja szembe magát. A magyar táj és a magyar múlt szeretetével, tiszteletével és egyben értelmezésével. Amikor a Zrínyi Miklós Szigetvár 1566" emlékbizottság elnökeként felkértem, hogy fényképezőgépével örökítsen meg az utókornak néhány részletet a szigetvári emlékvilágból, nem is mertem remélni, hogy olyan érzéseket és indulatokat indítok el benne, hogy abból pár hónapon belül könyv lesz. Első szigetvári útjáról szinte más emberként jött vissza. Ügy érezte, nem szabad tovább csupán nézelődnie és hallgatnia. Be kell vallania, hogy a Szigeti veszedelem számos sora ott cseng, talán fél évszázada már, a fülében. Ez nemcsak azért van így, mert Zrínyi Miklós sorai kedvesek és veretesek, hanem azért is, mert a nagy költő olyan utalásokat hagyott ránk örökül dédapja emlékeposzában, amelyek beépültek a magyar nemzeti tudatba, sőt annak meghatározó sarokköveivé váltak. De nem rögeszmésen és nem szemellenzősen. A költő Zrínyitől tudjuk igazán, hogy múltbeli ellenfeleink is éppúgy érző emberek voltak, mint mi. Szulejmán szultánt, az kinek Európa rettegte szablyáját", az isteni büntetés és Alecto fúria sok-sok ármánya vezette Szigetvárra, vélték 1617. századi őseink. Zrínyi Miklós a csáktornyai könyvtárszobában, ahol papírra vetette sorait, felül tudott emelkedni az akkori mindennapok kemény valóságán, s azon a tényen, hogy hazánk romlásáért leginkább Szulejmán szultán és tanácsadói felelnek, félre tudta tenni költőként a gyűlöletet, s ezzel a magyar múlt e szegletét homéroszi magaslatokra emelte. De ennél többet is tett: több évszázadra, sőt máig hatóan lelket vert a magyarságba. így a magyar Trója nekünk nemcsak a pusztulást jelenti, hanem a megújulást és a feltámadást is.Móser Zoltán nagyon megörült, amikor az 1566. évi szultáni hadjárat török miniatúráit megmutattam neki, amelyek saját korukban hiteles" emlékei, a keleti perspektíva szabályai szerint, az egykori véres harcnak. Mást mondanának, mint a magyar emléksorok? Aligha. A török katonákról készült rajzokon az arcokról árad a hivatalos büszkeség, száműzve van a szomorúság. A magyar hagyományőrzőkről készült képeken pedig a szemekből árad a múlt tisztelete, a történelmi reinkarnáció titokzatos vágya, de a nemes cselekvésre való törekvés is. Ám a modern fotográfia elől már nem tud elbújni a szomorúság, amely velünk van, ha akarjuk, ha nem. Mert ez még a trójai győztes Odüsszeusznak is osztályrészül adatott. De a híres Xerxesz is csak rövid ideig örülhetett thermopülai győzelmének, mert hajóhadának veszte Szalamisz szigeténél arcára fagyasztotta a mosolyt.A bölcsek Nyugaton és Keleten egyaránt tudják, hogy ugyanannak a dolognak több olvasata is van. Az ellenfél lehet gonosz és eltökélt, de lehet esendően emberi is. Az ellenség igazsága is valakinek igazság, miként erre a költő Zrínyi Miklós is megtanított bennünket. A holtakkal nem csatázni kell, hanem emlékezni rájuk, és persze okulni mindabból, amit tettek. így menekült meg 1664 elején a téli hadjárat harcosainak katonailag egyébként észszerű és szükségszerű pusztításától Szulejmán szultán nevezetes türbéje a szigetvár-turbéki szőlőhegyen. A katona-költő határozottan kimondta: a holtakkal nem csatázunk. Miért is tennénk? Az időben cselekvően5